Die Hard

1988. amolyan mérföldkő az akciófilmek történetében, hiszen ebben az évben vitték vászonra a Die Hard első részét, Roderick Thorp - Nothing Last Forever regénye alapján. Ezzel az egész világ megismerhette az azonnal kultikonná nőtt zsarut, az öntörvényű John McClane-t aki - idézem a dvd borítóról - "mindig tegnapelőtt borotválkozott". Elég csak rágyújtania egy megtört szálú cigire, csőre tölteni a fegyverét, majd kiköp egy laza egysorost, és mi tudjuk, hogy hősünk nagyon hamar rendet csinál.

"Yippee kai yay motherfucker!"

Karácsony van, John McClane pedig Los Angelesbe utazik feleségéhez, akivel nem túl felhőtlen a viszonyuk. Ekkor még nem sejti, hogy neje munkahelyét, a Nakatomi toronyházat terroristák készülnek bevenni. Miután a terroristák a hidegvérű Hans Gruber (Alan Rickman) vezetésével átveszik az irányítást, a figyelmen kívül hagyott McClane úgy dönt, egyedül vadássza le a rossz fiúkat. Noha nincs könnyű dolga, hiszen egyedül van, és még a cigarettája is fogyóban.

Olyan film ez, amit kismilliószor láttam, gyerkőckorom egyik meghatáróz élményeként sikerült anno elkönyvelnem, ezzel lett nálam Bruce Willis az örök akciókedvenc. Na és Alan Rickman, akit az elmúlt években a Roxfort Piton Professzoraként láthattunk leginkább, egyszerűen tökéletesen hozza a terroristák könyörtelen vezérét.

Az egyik dolog, ami miatt favorittá avanzsálódott nálam a Die Hard, az a teljes komolytalanság. Ilyenekre gondolok, hogy amikor a terrorista fickó ellop egy csokit, vagy a kommandós, amikor megszúrja a bokor. És ehhez jönnek csak a dumák, amiket Bruce elereszt, szintén abszolút elszálltak, és természetesen maradandóak.

Na meg az akciók. Mi sem bizonyítja jobban, hogy régen készültek csak igazán jó akciófilmek, amikre mindmáig nyugodt szívvel emlékezünk. Manapság CGI-lavina lepi el a vásznat, ha igazán elakarják kápráztatni a nézőt. A másik, hogy mostanság szinte akárkit beválogathatnak egy akciófilmre, régen azért megvoltak a jól bevált arcok. Sajnos ez a nagy büdös helyzet.

Lehet kövezni érte, de az eredeti szinkronnal sosem szerettem igazán. Egyáltalán beszerezhető az még? Dörner György sokkal inkább passzol Bruce-hoz, mint Vass Gábor, akit az eredeti szinkronban hallhattunk. Néhány hónapja újra néztem, bár akkor természetesen eredeti nyelven, szerencsére nemrég sikerült végre mind a négy részt eredetiben is begyűjteni, egyesével.

Viszont ami szinkronosan mindig is zavart, az a jelenet, amikor Bruce leengedi a halott terroristát, rajta pedig az üzenet Hanséknak, hogy "Now I have a machine gun. Ho ho ho!" A végével McClane ugye a Télapóra akart utalni, főleg, hogy a halott fickón Mikulás-sapka van, viszont a szinkronban úgy olvasta fel Hans, hogy "ha ha ha". Tudom, apróság, de zavart.

A Die Hard nem csak akciótörténeti alapmű, de ez volt az a löket, amellyel Bruce Willis akciósztár karrierje is elkezdődött. Innentől kezdve képtelenség volt lemosni róla a koszos-trikós imázst, John McClane karaktere egy az egyben hozzánőtt, bár magát a figurát überelni egyedül talán Az utolsó cserkészben tudták. 8/10, teljesen időtálló filmről van szó.

És mivel közeleg az ötödik rész, a közeljövőben egyesével kivesézzük majd az eddig elkészült négy Die Hard-ot.