Ennél kicsit bővebben... Paddy Considine első rendezésével kapcsolatban a legfontosabb kérdés az, hogy mikor jön a következő? Miközben sok rendező csak puhán tapogatja azt a bizonyos drámai hatást, addig Paddy konkrétan csuklóig nyúlkál annak sűrűjében. Egy olyan világba kalauzol el minket, ahol senkinek sincs boldog élete, esetleg látszólag, de a felszín alatt ott is borzalmas dolgok történnek. A létezés egy kínkeservesebb oldalát ismerhetjük meg.
A történet főszereplője Joseph. Antiszociális, labilis idegzetű, megtört lelkű alak. Bármikor robbanhat, és ezt pontosan tudja is magáról. Imád kötekedni, ha viszont őt hagyják emiatt helyben, máshova megy levezetni a dühét. Ebből kifolyólag nem ő a legnépszerűbb ember a környéken. Megismerkedik Hannah-val, a bigottan vallásos nővel egy butikból, innentől kezdve pedig mindkettejük élete megváltozik.
Nem, egyáltalán nem love story, viszont a történetről bűn lenne ennél többet elmondani. Pedig lenne mit. Mert fordulatok azok akadnak. Paddy a maga távolságtartó módján közelíti meg a helyzeteket, cseppet sem szájbarágósan, ezen felül bármiféle sallangot és hatásvadász elemet jó messzire elkerülve. Az egész film, mind a másfél órája annyira depresszív, hogy szinte már fáj. Mindezt tetézi a szürke, borús légkör, melyben a szereplők élnek, ebben a koszos kisvárosban, valahol Angliában, ahol senki sem boldog, egy cseppet sem.
Ilyen filmeknél, ahogy csordogál előre a cselekmény, az ember egyre jobban fél a giccses befejezéstől, és szerintem nem árulok el spoilert azzal, hogy se nem happy end, se nem egy sokkoló lezárás az, amit a végére tartogatnak. Pont olyan befejezést kapunk, amit az addig látottak után várunk.
A Tyrannosaur nem éppen közönségkedvenc film, egyfajta hangulatot kíván a kellő befogadásra. Lesz, akinél nem éri el a kívánt hatást, lesz, akinél viszont annál inkább. Amolyan érzelmi hullámvasút, de inkább tartunk lefelé, mint fel. Bivalyerős hatást kelt annál, aki elkapja a fonalát. Paddy Considine most egy új oldaláról mutatkozott meg, a kamera másik oldalán ugyanis ott van a helye, reméljük nem ez volt az utolsó direktori munkája. Grautlálunk érte.
És végül azt, hogy ki, vagy mi az a Tyrannosaur... inkább nem árulom el.
A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése. Kegyetlen durva film, brutális hangulattal, de imádtam. Komor, erőszakos, nem egy sokszornézős mozi, de ilyen az igazi emberi dráma.
VálaszTörlés3 hónapja lapít a gépemen ez a film de akkor ma este meglessük :)
VálaszTörlés