Bernie

Richard Linklater majdnem az egyik kedvenc rendezőm, aki ezúttal egy valós történethez nyúlt, amelyből korrekt fekete komédiát sikerült kreálnia.

Bernie egy igazi "mindenki kedvence" figura: temetkezési vállalkozóként remekül végzi a munkáját, igazi úriember, barátságos, társasági lény, aki a közösségi tevékenységektől sem riad vissza. Tipikusan olyan ember, akivel mindenki barátkozni szeretne, hiszen semmi kivetnivaló nincs vele kapcsolatban. Mintapolgár. Mivel emberszeretete szinte határtalan, úgy adódik, hogy megismerkedik a mogorva özvegyasszonnyal, Marjorie-val.

Különös barátság alakul ki köztük, a nő életében talán először lesz kedves valakihez. Idővel azonban saját tulajdonának tekinti Bernie-t, csicskaként kezeli, és bár hősünk mindig is higgadt természetéről volt híres, egyik nap már tényleg betelik neki a pohár: lelövi az asszonyt. Titkára fény derül, a helyiek azonban képtelenek elhinni, különféle elméleteket gyártanak, minden erejükkel azon vannak, hogy Bernie megússza a dolgot - ehhez persze, ha csak halványan is, de az is hozzá segít, hogy Marjorie-t úgy körülbelül mindenki utálta, még a rokonai is. Azonban a kerületi ügyész, Danny Buck minden erejével azon van, hogy rács mögé juttassa a férfit.

A film úgy konkrétan simán mehetne a levesbe, hiszen ezerszer lerágott csontról beszélünk, azonban Linklater olyan kivitelezéssel próbálkozott, amelynek hatására a Bernie nem fullad bele a sablonjaiba: szinte dokumentumfilm jelleget kölcsönözve a város lakói kisebb megszakításokkal beszélnek a kamerába, elmondva saját tapasztalataikat mind Bernie-ről, mint Marjorie-ről, mint a történtekről. És itt a high-five Linklater bácsinak, mert ezzel sikerült kihúznia a filmet a csávából, de rendesen.

A címszereplőt megformáló Jack Black pedig hálás lehet Linklaternek, hiszen igen csak kellemes szerephez jutott ezáltal. Kissé lecsúszott karrierje ugyan nem fog újra szárnyra kapni a Bernie miatt, viszont jó volt látni a gyengébb filmek után végre egy korrekt alkotásban. Shirley MacLaine pedig igazi vén szipirtyó, akit nem csak szomszédjának nem akar senki, de még a környékére sem kívánja. Matthew McConaughey sajnos kissé háttérbe szorult, de szokás szerint vele sem volt gond, szerencsére megtanult az évek alatt színészkedni a bicepsz-fitogtatás helyett.

És végül...

Az van, hogy Linklater ezúttal sem hibázott, noha közel sem ez a legjobb filmje, de jó volt látni részéről egy ilyen próbálkozást is. Sikerül úgy bemutatnie Bernie-t, hogy azonnal a szívünkbe zárjuk, az öreglányt pedig már egy puszta nézéstől is a halálba kívánjuk, majd az elkerülhetetlen gyilkosság után próbára tegyük magunkat, hogy most melyik oldalon álljunk. Megérdemelte Marjorie a halált? Hiába Bernie jó szíve, és csak egy pillanatnyi elmezavar köszönt be nála, amikor betelt az a bizonyos pohár, de mégis, mi a helyes? Mindenki döntse el maga. 7/10.