2013. november 12.
kritika: The Lone Ranger [2013]
Kicsit most gondban vagyok. A Lone Ranger pont olyan kimért és néhol bugyuta, mint amire körülbelül számítottam, de valahol mégis piszkosul szórakoztató alkotás. Nem mondanám, hogy a két szék közé esett, inkább ott lebeg köztük. Egy tipikus blockbuster, mind a sztoriját, a látványát, egyszerűségét, és egyben a baromi hosszú játékidejét tekintve.
Mert sajnos manapság egy blockbuster pont erről szól. Pofonegyszerűségű mesélés, amit kompenzálni próbálnak a sok milliós látvánnyal, és, hogy érezd, hogy valami monumentálisat kaptál a mozijegyed áráért, még a játékidő is meghaladja a két órát - ez esetben fél órával. Itt tart most az Álomgyár.
Gore Verbinsky pedig a Magányos Lovassal most ugyanezt a sémát követve hozott össze félig-meddig saját pénzből egy vadnyugati mozit, amely sokszor azért merész talajon lépked, tekintettel arra, hogy voltaképp egy Disney-filmet nézel. De nem lövök el semmit.
Sajnos azonban a húzónévként jelen lévő Johnny Depp immár beskatulyázott bohócként nem képes annyira érvényesülni a vásznon, hiszen Tonto szerepében inkább csak egy indián Jack Sparrow ökörködik nekünk. Armie Hammer annál inkább rendben van, valójában a buddy-részt ő menti meg kettejük közül. Hiába az abszolút átlagnéző-kompatibilis egyszerűség, azért Verbinsky már a Rangóval is bizonyította, hogy megy neki a western-dolog, és a hangulatra ezúttal sem lehet panasz, mert az lényegében visz mindent. Fülledtség, puskapor, minden átjön a nézőnek.
De akinek már csömöre van a blockbuster filmektől, annak sajnos nem fog ennél sokkal többet nyújtani a Lone Ranger. Ugyan vannak hajmeresztő jelenetek, néhány poénon mosolyogni is lehet, sőt, még William Fitchner is teljesen rendben volt, főleg ilyen brutálisra elmaszkírozva.
Összességében én ezt inkább csak a legelvetemültebb Johnny Depp rajongóknak tudnám ajánlani, illetve azoknak, akik vevők ezekre a popcorn-filmekre, ahol nem számít a sztori, csak az, hogy a beleölt dollármilliók minden egyes centje visszaköszönjön a vászonról. 5/10.
Mert sajnos manapság egy blockbuster pont erről szól. Pofonegyszerűségű mesélés, amit kompenzálni próbálnak a sok milliós látvánnyal, és, hogy érezd, hogy valami monumentálisat kaptál a mozijegyed áráért, még a játékidő is meghaladja a két órát - ez esetben fél órával. Itt tart most az Álomgyár.
Gore Verbinsky pedig a Magányos Lovassal most ugyanezt a sémát követve hozott össze félig-meddig saját pénzből egy vadnyugati mozit, amely sokszor azért merész talajon lépked, tekintettel arra, hogy voltaképp egy Disney-filmet nézel. De nem lövök el semmit.
Sajnos azonban a húzónévként jelen lévő Johnny Depp immár beskatulyázott bohócként nem képes annyira érvényesülni a vásznon, hiszen Tonto szerepében inkább csak egy indián Jack Sparrow ökörködik nekünk. Armie Hammer annál inkább rendben van, valójában a buddy-részt ő menti meg kettejük közül. Hiába az abszolút átlagnéző-kompatibilis egyszerűség, azért Verbinsky már a Rangóval is bizonyította, hogy megy neki a western-dolog, és a hangulatra ezúttal sem lehet panasz, mert az lényegében visz mindent. Fülledtség, puskapor, minden átjön a nézőnek.
De akinek már csömöre van a blockbuster filmektől, annak sajnos nem fog ennél sokkal többet nyújtani a Lone Ranger. Ugyan vannak hajmeresztő jelenetek, néhány poénon mosolyogni is lehet, sőt, még William Fitchner is teljesen rendben volt, főleg ilyen brutálisra elmaszkírozva.
Összességében én ezt inkább csak a legelvetemültebb Johnny Depp rajongóknak tudnám ajánlani, illetve azoknak, akik vevők ezekre a popcorn-filmekre, ahol nem számít a sztori, csak az, hogy a beleölt dollármilliók minden egyes centje visszaköszönjön a vászonról. 5/10.
Szerintem mesze jobb volt az átlag blockbusternél. És attól függetlenül, hogy 1-2 jelenettel én is megkurtítottam volna, a hossza sem volt vészes, repült az a 2 és fél óra.
VálaszTörlésTény, hogy szívesebben néztem, mint egy sokadik Karib-tengert, és valahol meglehetősen merész jelenetekkel bírt, lévén, hogy Disney. Ezt valahol díjazom, viszont engem nem kapott el annyira, pedig nem is voltak nagy elvárásaim.
TörlésAzt még hozzátenném, hogy itthon néztem 1080p-ben, és nem kétlem egy percig sem, hogy moziélményként egy ponttal talán még feljebb is kúszott volna, mert még a 23 colos monitoron is bámulatos volt.
Törlés