kritika: We're The Millers

Főleg jót hallottam Millerékről, a jó pontozások is meggyőztek abban, hogy ezt a komédiát látnom kell, hiszen az igazán jó vígjáték hiánycikk, a temérdek egy kaptafára készült sablon-rengeteg pedig csak úgy özönlik az Álomgyárból.

Nekiveselkedtem tehát a kamucsalád drogcsempész kalandjának, de a végeredmény korántsem volt annyira meggyőző, sajnos ezt a következtetést vontam le. Lényegében a film nem tűnik ki sokban az átlagos komédiák szürke sorából, leszámítva, hogy itt néhány poén valóban működik, Jennifer Aniston testét többször is megcsodálhatjuk, ahogy sztriptízel, de ha mellőzték volna az alma méretűvé duzzadt herezacsis poént és társait, valamint egy nyúlfarknyit rövidebb játékidővel számoltak volna, voltaképp semmi bajom nem lenne a filmmel.

A We're the Millers történetének középpontjában egy drogkereskedő áll, akinek ellopják a cuccát, így megbízója Mexikóba küldi, hogy hozzon el egy szállítmányt, ezzel rendezve lesz a tartozás. Hősünk gondolja, a legjobb álca ilyen esetben, ha családos embernek adja ki magát, de ahhoz egy kamu-család is kéne, így összetoborozza szűk ismeretségi körét, korántsem hétköznapi arcokból. A lúzer szomszédsrác, a vagány csaj az utcából, na meg a sztriptíztáncos nő a házból. Kezdődnek hát a kalandok.

Ami leginkább szembetűnt egy idő után, hogy az írók nem nagyon bírtak el a mindössze 100 perc körül mozgó játékidővel, így kénytelenek voltak mellékszereplőnek belerakni egy végtelenül idegesítő házaspárt, akikkel hőseink útközben találkoznak, hogy néhány totál felesleges poént is bele lehessen erőltetni, a cselekmény pedig ácsorogjon egy helyben. És ez baj, mert a We're the Millers lehetett volna egy nagyon jó komédia is, de nem lett. Vagyis nem annyira.

Mert összességében nézhető darab, lehet jókat mosolyogni, párszor talán még fel is nevetni, de lehet, hogy az előzetes magasztalások után én ültem le nagy elvárásokkal, amiket aztán így nem teljesített maximálisan. Persze mind a főszereplőt alakító Jason Sudeikis, Emma Roberts, Jennifer Aniston, de még a srácot alakító Will Poulter is jók voltak a maga karaktereikben, ha ez pedig nem lenne elég, még Ed Hemls is feltűnik, de még Luis Guzmánt is láthatjuk egy röpke szerep erejéig.

Aki pedig mindezt összerántotta, az nem más, mint Rawson Marshall Thurber, a Kidobós: Sok flúg disznót győz rendezője. A forgatókönyvről pedig egy idő után könnyen lejön, hogy nem egy, de nem is kettő, hanem összesen négy ember dolgozott. Az ilyen munkákból sajnos ritkán kerekedik ki korrekt munka. Azért még így is megjár neki 6/10.