Welcome to the Rileys

Ha röviden akarnám jellemezni a filmet, akkor talán nem is a vontatott jelzővel illetném elsősorban, sokkal inkább azzal, hogy minimalista. És ez nem feltétlenül a tempójában mutatkozik meg, egyszerűen csak minden egyes képkockával ezt árasztja kifelé. Jake Scott első, egész estés mozija egy lassú lefolyású dráma, amely abszolút kellemes meglepetésnek bizonyult.

Doug és Lois évekkel ezelőtt elvesztették lányukat. Azóta elhidegülten élnek egymástól. Míg a nő azóta ki sem tette lábát a lakásból, addig Doug egy pincérnő karjaiban keres menedéket. Azonban egy konferencia miatt New Orleansba kell utaznia, ahol egy sztriptízbárba betérve találkozik a tizenhat éves Malloryval. Főállásban táncos, mellékállásban prosti. Különös kapcsolat alakul ki köztük: Doug napi száz dollárt fizet a lánynak, hogy ott lakjon vele, a lerobbant házában. Nincsenek hátsó szándékai, egyszerűen csak mellette újra apának érezheti magát. A gondok azonban akkor kezdődnek, amikor Lois erőt véve magán kilép a lakásból, és a férfi után ered.

Érdekes alapötlet, korrekt megvalósítás. Rengeteg minden múlt a színészeken, mondjuk James Gandolfinin, akit a Sopranos óta egyszerűen nem tudok nem kedvelni. Most is nagyot alakít, igaz, néha csak sétál, bámul előre, esetleg rágyújt, ezzel fokozva a már említett minimalizmust. Depressziós feleségét Melissa Leo kelti életre, szintén remekel ő is, míg Mallory-t Kristen Stewart formálja meg. És itt most állj. Tény, hogy sokak szemében ő már csak egy Twilight-lányka marad, de azért ne tessék elmenni egyéb más filmjei mellett. Van benne tehetség, de a beskatulyázásnak hála sokan elfordulnak tőle. A későbbiekben pedig kemény munka lesz kitörnie ebből a körből, már ha akarja egyáltalán. Pedig ilyen hitelesen nem is tudom mikor alakítottak utoljára szakadt ribancot - és ezt most szarkazmus nélkül mondom.

Amibe azonban muszáj belekötnöm, hiszen nem mehetek el mellette szó nélkül, az a film, egészen pontosan a forgatókönyv második fele. Van egy pont, ahonnan kissé más irányt vesz az egész, és bár az addig felépített halmaz szerencsére nem omlik össze kártyavárként, de érezni a változást. Kicsit furcsa volt, igaz magam sem tudnám megmondani, merre kellett volna tovább vinni a cselekményt, de a végére azért sikerült helyrebillenteni a filmet.

Unalmas délutánra ajánlanám, amikor nem pörögsz túlságosan, hanem elvagy egy két órás, lassú történettel. 7/10 a végeredmény, tisztességes első rendezés.