Sherlock Holmes: Árnyjáték (Sherlock Holmes: A Game of Shadows)

Guy Ritchie úgy tűnik, emelni akarta a tétet az első részhez képest, ennek viszont az lett a következménye, hogy saját kardjába dőlt bele. A Sherlock Holmes második része ugyan nem lett rossz film, sőt, egész szórakoztató. Folytatásnak viszont gyenge.

Nem is lett volna semmi gond, hogy mindenből többet akart kicsit, csak éppen a Holmes-féle "minden apróságból rájövök mindenre" típusú agymenésekből vett vissza. Meg amúgy az egész gondolkozós rész háttérbe lett szorítva, legalábbis én így éreztem. Egyszerűen hiányérzetem volt. Lehet jobb lett volna újra megnézni az első részt, bár emlékeim szerint akkor teljesen más hangulattal jöttem ki a moziból, mint most.

Még szerencse, hogy a film további szellemisége megmaradt. A trükkmesterek tudták a dolgukat ezúttal is, vegyük csak az erdőben való menekülést, egyszerűen lélegzetelállító volt. De ott voltak Holmes bunyói, amikor előre kiszámol minden egyes ütést. Rengeteg belassulás és ráközelítés volt a filmben végig, de nem éreztem túlzottan soknak mégsem. Külön említeném még a fényképezést, gyönyörű helyeken járunk tényleg. Valamint a kevésbé szokványos finálét. Végig pörögnek az akciók, a legvégén így nem mutatott volna jól még egy, így ezzel a megoldással jártunk a legjobban.

Na de van ám történet is. Miközben Németországban és Franciaországban is zavargások, robbantások történnek, kedvenc nyomozónk már sejti, ki állhat mind emögött, csak épp bizonyítéka nincs ellene: James Moriarty professzor. Nincs mit tenni, rendet kell rakni, azonban Wattson házasodni készül, a nászútja pedig nem úgy alakul, ahogy azt eltervezte.

Kanyarodjunk vissza most kicsit a negatív oldalra. A másik problémám ugyanis: Moriarty. Nem akarok belemenni abba, hogy Brad Pitt mennyivel lett volna jobb, vagy rosszabb, mert szerintem Jared Harris alakításával sem volt semmi gond, de forgatókönyv-szinten elég gyenge lett a professzor. Az utolsó, szellemi párbajig egyáltalán nem tudtam őt annyira komolyan venni, hogy ő a nagy Moriarty, aki majdnem olyan Holmesnak, mint Joker Batmannek. Kicsit hülye hasonlat volt lehet, de majdnem olyan. Az meg a másik, hogy elég korán előkapták a karakterét, pedig ha tényleg trilógiára terveznek, nagyobbat durrant volna a harmadik részben.

Holmes és Watson közt azonban még mindig működik a kémia, Downey és Law igencsak összenőtt párost alkotnak ezúttal is, bár az a néhány meleg-poén elég ciki volt. Külön tetszett, hogy mintha Law most valamivel nagyobb teret kapott volna a hülyülésre, mint az első részben. Noomi Rapace sokat nem tett hozzá az élményhez végül, vele ellentétben Stephen Fry micsoda meglepetés volt Holmes testvéreként.

Ha az első rész 8 pont volt anno, akkor ez "csak" 7/10. Nem változtattak a sémán, de kicsit összeszedetlen volt mégis, hála az új forgatókönyvíróknak. Akinek az első rész nem jött be, annak szerintem ez sem fog túlzottan. Most azonban úgy vagyok, hogy a folytatás egyelőre nem érdekel, inkább valami Snatch-féle bűnözős hülyülést néznék Ritchie-től szívesebben