Intruders / Babycall / Trust

Intruders (2011)

A 28 Weeks Later után Juan Carlos Fresnadillo elég mélyre süllyedt az Intruders-szel, mégpedig nagyon mélyre: a film ugyanis egy merő baromság, amely két szálon fut: egy amerikai, illetve egy spanyol család csemetéjét is egy arc nélküli valami zaklatja éjszakánként. Miközben ülsz és ülsz, és nézed ezt a thrillernek titulált, feleslegesen hosszúra nyújtott akármit, már csak egyetlen dolog miatt nem nyomsz stop-ot: hajt valamiféle kíváncsiság, hogy a két szál hogy a francba függ össze egymással. De nyugi, a végeredmény legalább olyan kiábrándító, mint Clive Owen alakítása. Nem mondom, hogy nem volt lehetőség a filmben, de én csak óva tudok inteni mindenkit. 2/10.

Babycall (2011)

Noomi Rapace, a svéd Tetovált lánnyal egy csapásra világhírű lett, ám ez nem azt jelentette, hogy innentől csak nagy kaliberű kasszasikerekkel áraszttják el. Néha be kell vállalni ilyen borzalmakat is, mint a Babycall. Na jó, azért az Intruders-nél jobb volt. Anna egyedül neveli 8 éves fiát, miután agresszív férje rájuk támadt. A bújkálásra kényszerült nő mindentől óvja csemetéjét, így vesz egy bébiőrt, hogy még éjszaka is figyelhessen fiára. Csakhogy a készülékből különös hangok, segélykiáltások hallatszódnak, s mint kiderül, egy másik, közelben lévő bébiőrből szűrődnek át a zajok. Nem az volt a legnagyobb baj, hogy a végére tartogatott fordulat egykönnyen kitalálható, sokkal inkább, hogy milyen döcögősen, unottan jutunk el a fináléig. És bár Noomi Rapace játékával nem is volt gond, de itt, és néhány jobb jelenetet leszámítva már ki is pukkad a Babycall lufija. Unalmas estékre, társaságban esetleg, de szerintem inkább felejtsétek el. 4/10.

Trust (2010)

Gondoltad volna a Jóbarátok idején, hogy David Schwimmer egy jó rendező? Ha mondjuk a Run Fatboy Run nem volt a te filmed (amit meg is értek), nyugodtan önts tiszta vizet a pohárba Schwimmer direktori munkájával kapcsolatban, mert a Trust egy elég komoly dráma, komoly témával. Ha a Thirteen egy jó kis tanmese volt szülőknek, akkor a Trust jogosan lép a tizenhárom éves kis csitrik nyomdokaiba. A központi téma ezúttal azonban az interneten ismerkedő pedofilok köré épül. Az épphogy tizennégy éves Annie jó ideje csetelget egy tizenöt éves sráccal, akiről, mint kiderül, húsz éves, ja nem is, mert később kiderül, hogy már utolsó éves az egyetemen, mígnem azon a bizonyos személyes találkozáson Annie szembesül a szomorú ténnyel: a titokzatos internetes srác már elmúlt harmincöt. A történet minden további részéről kár lenne írni, mert csak rombolna az élményen. Nem egy túlságosan kemény film, egy fokkal feszesebb forgatókönyvet talán jobban elbírt volna, de Schwimmer még így is kihozta belőle a maximumot, így a Trust eléri a kívánt hatást. 7/10.