Csatahajó (Battleship)

A Battleship legnagyobb hibája, hogy rossz időben jött. Nyilván nem három, kritikailag megbukott Transformers-film és mondjuk egy Battle: Los Angeles után kellett volna, hogy érkezzen, és nem a Torpedó-játék filmváltozataként kellett volna beharangozni, ez utóbbi persze csak reklámfogás volt (bár tény, hogy egyetlen jelenet erejéig azt is megidézték). Nem csodálom, hogy az emberek, űrből érzetett robotokba, vagy akármelyik idegeninváziiós filmbe vetett hite megingott, és kételkedve várták a Csatahajót. Akárcsak én.

Aki olvassa a blogot, az tudja, hogy iszonyat szkeptikus voltam a filmmel kapcsolatban, végül csak kapott egy sanszot. Az év meglepetése? Eddig igen. Úgy képzeld el, mint bármelyik kortárs popcorn-filmet, csak éppen a gyermetegebb helyzeteket mellőzve, amit pedig mondjuk Optimuséknál poénnak szántak, azok itt nem rekedtek meg ovódás szinten. Ahol a Battle: Los Angeles karótnyelt módon vette magát véresen komolyan, addig a Battleship tojik erre. A lényeg pedig, hogy a félórás felvezetés után szinte alig van megállás, veszettül pörgős irammal lesz dolgunk. És gigászi látvánnyal. Az elmúlt idők legjobb csatajelenteivel van dolgunk, erről kár is lenne vitázni. Minden egyes beleölt dollár visszaköszön a vászonról, kielégítve ezzel a célközönség mindenfajta igényét.

A történet röviden annyi, hogy tudósok, miután jelet küldtek az űrbe, válaszként néhány óceánba csapódó űrhajót kapnak, legénységük célja pedig elpusztítani a Földet. A haditengerészet pedig ellenáll, főhősünk, Taylor Kitsch pedig míg a film elején züllött, hedonista életmódon folytat, a csata idejére már kezdi összekapni magát, főleg, hogy egyik pillanatról a másikra kapitánnyá avanzsálódik, így talán még barátnője kezét is elnyeri, aki történetesen mogorva felettese lánya. Túl sablonos voltam? Sorry, de csak felvázoltam a sztorit. Ezen a téren nem szálltak el túlságosan, de minek az, ha úgy körülbelül minden más kárpótol?

Hiába, kellett az a félórás felvezetés, melynek keretein belül a filmtörténet legviccesebb és egyben legbénább bolti lopását is nyomon követhetjük. De szintén hatalmas pillanat volt a finálé előtt a nyugdíjba voult katonák ismételt hadba állása. A legnagyobb negatívum pedig... hát Rihanna, aki nem is értem, mit keresett a fedélzeten, hiszen színészkedni azt nem tud, énekelni meg hálistennek nem kellett neki.

A Battleship teljesítette azt, amit a rendező Peter Berg elkívánt érni: egy sima popcorn film, üdítő humorral és hibátlan csatajelenetekkel. Soha nem lesz akkora kult, mint a Függetlenség Napja, nincs is olyan jó, de kategórián belül, látva az elmúlt évek felhozatalát iszonyat kellemes meglepetésként ért. 7/10.