Detachment

Avagy a tanár dilemmája. Azt hiszem pontosan az ilyen filmekreszokták mondani, hogy érzelmi bomba, és nem a kellemesebb fajtából. Hogy ennél is pontosabb legyek, a Detachment konkrétan fuldoklik a melankóliától. Viszont ennek az élmény egyáltalán nem látja kárát, szerencsére sikerült nagyon precízen megközelíteni a témát. Tony Kaye (Amerikai História X) azért még nem felejtett el rendezni.

Tipikusan olyan film a Deatchment, amelynek két véglete van: lehet szeretni, és nem szeretni, középút az nagyon nincs. Elég az első öt perc alatt eldöntened, folytatod-e tovább, hiszen a játékidő ugyanabban a lehangolt, szinte már súlyos szellemiségben csordogál végig, hervasztó zenével, a főszereplő belső monológjaival karöltve.

A történet középpontjában egy megfáradt, depresszív tanár, Henry Barthes (Adrien Brody) áll, aki egy új iskolában kezd el tanítani. A suli híres arról, hogy a tanulók konkrétan tesznek a tanulásra egy nagyot, szavaikkal nem kímélik a pedagógusokat, vagyis a tanároknak közel sincs egy álommunkahelyük az intézményen belül, hiszen folyamatos lelki terrornak vannak kitéve. Mindeközben Henry beteg nagyapjához jár látogatóba, sőt, még egy kiskorú prostit is megszán, és megengedi, hogy nála lakjon ideiglenesen, mindenféle hátsó szándék nélkül.

Na, pont az utóbbi szál az, amit ha nem is neveznék felesleges adaléknak - hiszen hősünk nem kicsit magányos -, de kicsit mintha kilógott volna nekem abból a fajta dramaturgiából, amit a film további percei szállítanak. Szerencsére Carl Lund forgatókönyvíró (első írása basszus) nem taposott bele abba a hibába, hogy az új tanár majd eminens diákokat farag a tanulókból, vagy hogy bármiféle olyan célja legyen, amellyel talán felnyílik a lázadó tizenévesek szeme, hogy a film végére mindenki jelesre vizsgázzon le. Ilyenről szó sincs. Konkrétan az egész filmet körülöleli a reménytelenség, mintha már minden veszve lenne, és nincs kiút a gödörből. Mint mondtam, nagyon melankólikus az egész.

A másik dolog Adrien Brody. Egész egyszerűen zseniális, amit ebben a filmben művel. Nyilván az alapból mélabús tekintete eleve rásegített ehhez a cseppet sem életvidám karakter megformálásához, de ezen kívül amit művel, az maga a valódi színészet. Az ő vállán nyugszik a film java, a többi alakítás valahogy eltörpül mellette.

Sokat filóztam a pontszámon, és talán még egy nyolcas is elmenne rá, de a prosti csaj szála miatt "csak" 7/10, kicsit nekem az kakukktojás volt, vagy ha nem is kakukktojás; csak egy felesleges töltet. Mindenképp valami elvontabb hangulatban nézzétek, akkor ránt csak be igazán.