The Expendables 2.

Néhány évvel ezelőtt Sylvester Stallone úgy döntött, itt az ideje, hogy valaki végre visszahozza az old school hősökön nevelkedett rajongók hitét, így hát összetoborozta a VHS-korszak legyőzhetetlen tagjainak egy részét egy kiadós balhéra. Magának a filmnek megvolt az a sajátos varázsa, amit úgy hívnak: nosztalgia. A legnagyobb kérdés az volt a folytatással kapcsolatban, mennyire lehet ezt fokozni, esetleg újra átélni, hogy az ne legyen izzadságszagú...

Bevallom őszintén, amikor szó szerint dübörgött az Expendables 2. első jelenete, felnőtt önmagam helyett hirtelen kölyökkori énem ujjongott a moziban ücsörögve. Egész egyszerűen minden apró kételyem odaveszett, mert pontosan erre vágytam. Sajnos ez az extázis nem tartott ki az egész játékidő alatt, mert voltak részek, amikor sajnos a film igencsak megfáradt. Ilyenkor végig az járt az agyamban - a moziból kifelé jövet pedig bizonyossá is vált számomra - hogy bizony ezt a részt is Stallonének kellett volna rendeznie. A stafétabotot Simon West vette át, akinek bár köszönhetünk olyan élményeket, mint például a Con Air, így valójában volt bizalmunk a rendezőben, de valahogy mégsem tudta megragadni úgy a gyeplőt, ahogyan azt Sly tette két évvel ezelőtt. Pedig ennek a filmnek pontosan ezt kellett volna közvetítenie. Részben persze teljesül is, másfelől viszont nem.

- What's the plan?
- Track 'em, find 'em, kill 'em. 

A rossz hír az, hogy eléggé elkoptak az első részben olyan remekül megírt egysoros beszólások (pont Crews és Lundgren az, akik ezúttal ezt próbálják menteni), helyette a nagy öregek inkább önmagukat idézik, saját magukat parodizálják, amit néhol kicsit már soknak, vagyis először nem akartam ezt írni, de cikinek éreztem. A várva várt Chuck Norris szereplés egy darabig poén, de amikor egy nevével fémjelzett viccet is elejtenek, azt már tényleg nem kellett volna.

De még mielőtt bárki azt hinné, hogy leakarom húzni a filmet, eszem ágában sincs, mert azt a kevés izzadságszagot leszámítva még így is valami kegyetlenül szórakoztató tud lenni az EX2. Kevés az olyan akciófilm mostanában, ami hasonló mentalitással bír, mert azért még mindig ott vannak az akciójelenetek, amik tényleg nagyot ütnek, szabályosan pumpálják a nézőbe az adrenalint. A csapatot szinte régi ismerősökként köszönthetjük újra, még ha mondjuk Couture ezúttal alig szólal meg vagy négyszer, pedig az első felvonásban jól megírták a karakterét. Van Damme is jól hozza a gonoszt, pedig valójában egy merő közhely is a karaktere, és még egy Super Mario játék gyilkos gombája is több meglepetést képes okozni, de valljuk be nyugodtan: a nyolcvanas években is pontosan ilyen rosszfiúkkal küzdöttek meg Stallonéék.

Ja, a történet? Barney Ross és zsoldos csapata nem nyugodhat: újra feltűnik Church, hiszen van egy rendezetlen számlájuk, így megbízza Barney-t, hogy egy hegyekben lezuhant repülőgép roncsai közül egy széfből hozzanak el neki egy dobozt. Ha ezt teljesítik, kvittek lehetnek. A dolgok azonban nem úgy alakulnak, ahogyan azt a Feláldozhatók tervezik, ugyanis megjelenik a helyszínen Villain (JCVD) az embereivel, és megszerzik tőlük a dobozt. Ja, és meg is ölik az egyiküket. Gondolom tovább nem kell ecsetelnem a sztorit.

És akkor megemlíteném a szinkront. Mindenki jó hangot kapott, nem is volt vele baj, egyedül a fordításba tudnék bele kötni, mert volt Schwarzi részéről egy mondat, aminél nagyon húztam a számat. Aki tudja, mit mond eredetileg, az meg pláne húzni fogja a száját. De ettől eltekintve minőségi szinkronról beszélünk, még több ilyet kérünk szépen.

Az EX2 nem hibátlan, néhány gikszert és egy-két totál felesleges jelenetet leszámítva egy igazi vérgőzös akciózás, ahogyan azt csak Sly és a haverjai tudják. Ahogyan azt régen is csinálták. Hiszen akciórajongó szívem nem kicsit dobbant meg, amikor az utolsó összecsapás során három sziluett jelent meg az üveg mögött, majd hatalmas puskadörrenések után ott állt Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone és Bruce Willis. Ezúttal nem csak beszélgetnek, de együtt is aprítanak. Így kell ezt. Eleinte ugyan a 7 pont felé hajlottam, de így néhány órával, kissé megülepedve eggyel feljebb tornászom, így 8/10. Akciófilmek terén mindenképp. Az első rész jobban tetszett ugyan, de kevés az olyan folytatás, ami ezt a szintet megüti. A harmadik részhez pedig nagyon sürgősen írjon alá Kurt Russell és Dwayne Johnson!