Mondjuk Jonathan Liebesman korántsem a kiemelkedő rendezései miatt ismert. Elég csak a tavalyi Battle Los Angeles-re gondolni, vagy ha korábbi példát akarnék felhozni, a Texasi Láncfűrészes: Kezdet is ott van még. Ja, hogy ő rendezi majd a Ninja Turtles-t is?
A Titánok folytatása tipikus popcorn-mozi, ahol nem kell gondolkozni, csak marokszám burkolni a kukoricát, hogy teljen-múljon a játékidő. Nyilván a szép kis summával bíró költségvetés minden centje visszaköszön a vászonról, de a pettyhüdt történettel karöltve ez marhára kevésnek bizonyul. Érvényesül az a szomorú szabály tehát, hogy akinek az első rész nem tetszett, az ezzel sem veszít semmit, legfeljebb másfél órát az életéből.
A történet annyi, hogy Perzeuszt megkeresi apja, Zeusz, mégpedig egy vészjósló hírrel: az emberek már nem imádkoznak, az istenek gyengülnek, ennek pedig nem lesz jó vége. A gondokat tetézi, hogy Zeuszt később saját testvére, az alvilág ura Hádész és annak fia Árész foglyul ejtik, hogy miután elvették az energiáját, életre hívják Kronoszt, akivel majd jól meggyűlhet a baja a földi halandóknak.
A színészi játékokba nagyon nem akarok belemenni, nyilván nem gyúrtak Oscarra egyik szereplő esetében sem. Worthington alakításába nem lehet kifejezetten belekötni, de magasztalni sem érdemes. Liam Neeson és Ralph Fiennes szokás szerint jók voltak, a film meglepetése azonban az Agenor szerepében felbukkanó Toby Kebbell volt.
A lényeget elmondtam, maradt egy pontszám, ami mondjuk 4/10, az első rész után főleg nem tudok többet adni, az mondjuk egy 5-ös volt.
Nekem az első résznél egy hangyányival jobban tetszett. De lehet, hogy csak azért, mert még anno Imax-ben néztem. Mindenesetre egyszeri popcornmozinak elment, és ha az emlékezetem nem csal, a 3D is egész pofás volt.
VálaszTörlésNyilván rombolt az élményen nálam, hogy itthon néztem, de valahogy nem éreztem a késztetést, hogy elmenjek rá moziba, ahogy mostanában egyre több filmnél van így...
Törlés