Turkáló #4: Exam / Bronson / Boy Wonder

Folytatódik a Turkáló rovat, ismét három film, szerencsére ezúttal olyanokat sikerült összeválogatnom, amiket nem tudnék kifejezetten lehúzni. Továbbra is tetszési sorrendben jártam el.

Exam (2009)

Nyolc ember, egy szobában, egy állásinterjún, előttük pedig egy darab papír. Nyolcvan perc áll rendelkezésükre. A szabályok szigorúak, a cég mindössze egyetlen választ akar, egyetlen kérdésre. A papír azonban üres. A nyolc kicsi indián próbál rájönni a titok nyitjára, miközben mi, nézők hol a körmünket rágjuk, hol a köldökünket bámuljuk. Stuart Hazeldine kamaradarabja egy újabb korrekt rendezés a kategóriából, szerencsére többnyire sikerül fenntartani a feszültséget, néha azonban - mivel real time-ban játszódik - túl kell esnünk néhány feleslegesnek tűnő momentumon. A feszültség tapintható, és bár a csavar, maga a megoldás ügyes, de lehetett volna a vizsga mondjuk hatvan perces is. Mindent összevetve azonban aki szereti az egy helyszínen játszódó kamaradarabokat, főleg, ahol szépen sorban minden a feje tetejére áll, annak kifejezetten ajánlott. 7/10.

Bronson (2008)

Ha azt mondom, Nicolas Winding Refn, a többség azt mondja, hogy Drive. Persze nem szabad elfeledkezni olyan korábbi független filmjeiről sem, mint a Bronson, ami true story, méghozzá anglia legveszélyesebb rabjáról. Noha a tálalás közel sem egy könnyen emészthető formáját választották, a művészi megközelítés sokaknak biztosan nem nyeri el a tetszését, de a Bronson ereje pontosan ebben a közel sem hétköznapi megvilágításban rejlik, na meg Tom Hardy elképesztő alakításában. Nem hiába itt figyelt fel rá Chris Nolan. Michael Peterson világ életében híres akart lenni, az ehhez vezető út pedig nem az a tipikus karrier: először egy postahivatalt rabolt ki, majd jött a sitt, amelyből eddig összesen 37 év jutott neki (még mindig ül), ebből egy évet leszámítva mind magánzárka. Egy színtiszta őrült, aki az erőszakban leli meg önmagát, neki ez jelenti a boldogságot. Nem csak rabtársaira, de még a smasszerokra is veszélyes figura. Neki a börtön csak egy hotelszoba. Itt vette fel a színész, Charles Bronson nevét. A történetnek ugyan van kronológiája, de nincs eleje, közepe, sem vége, a jelenetsorokat meg-megszakítják azzal, hogy Bronson egy színpadon meséli el történetét a nagyérdeműnek. Egyedi, stílusos mű, amit pedig Hardy itt művel, az egyáltalán nem színészkedés. Ezt hívják átszellemülésnek. Egy ilyen figurával pedig, mint Michael Peterson, még a rémálmainkban sem szeretnénk összefutni. 8/10.

Boy Wonder (2010)

Na ez az a film, amit nézzetek meg nagyon sürgősen, mert tényleg csak ajánlani tudom. Lehet, hogy perpillanat a DC és a Marvel miatt herótod van az önkéntes igazságosztókból, de a Boy Wonder esetében kicsit azért más a helyzet. Maga a film arra épül, hogy a kis srác anyját a szeme láttára ölik meg, ő pedig tíz évvel később éjszakánként szteroidokkal telepumpálva vág neki az éjszakának, hogy segítsen a bajba jutottakon. De közben azért nem adta fel a reményt sem, hogy megtalálja a tettest. Nappal mintadiák, apjával él, aki annak idején alkoholista életmódja miatt rettegésben tartotta őt és az anyját. Valójában egy megrázó családi drámával állunk szemben, ahol azért néha tombol az adrenalin, de szerencsére se nem elnyújtott, még csak nem is unalmas, noha meglehet, hogy egyfajta hangulatot igényel. Aláírom, az elején nem tűnik többnek egy klisé-rengetegnél, sok fordulat a továbbiakban is kiszámítható, de egyszerűen magával rántott, nincs mese. A lényeget még nem is mondtam, mégpedig, hogy a végkifejlet mennyire ütősre sikeredett. Csak sajnálni tudom, hogy nem kapott nagyobb figyelmet, pedig nem túlzok, ha azt mondom, hogy kellő hype-pal bizonyos körökben még kult is lehetett volna. Ja, és elsőfilmes rendezés. 8/10.