2012. november 22.

Lawless

| | 1 comment
A Lawless erős váltás, pontosabban puhítás John Hillcoat részéről a The Road után, noha ez a film sem mentes erőszaktól, átvágott nyakaktól és minden egyéb nyalánkságtól, de jóval populárisabbra sikerült, mint a rendező előző alkotásai.




A szesztilalom korszakát éljük, virágzó biznisz az alkoholcsempészet, a Bondurant-fivérek pedig remekül elvannak ezzel az üzlettel, miközben pénzelnek a tiltott mannával, élnek, mint hal a vízben. Egészen addig a pontig, mígnem felüti a fejét a piperkőc ügynök, Charlie Rakes, mondván, hogy mostantól minden csempész neki dolgozik, ha tetszik, ha nem. Persze az elpusztíthatatlannak hitt Bondurant tesókat nem olyan fából faragták, hogy könnyen beadják a derekukat, ezzel pedig nem is sejtik, mit szabadítottak magukra.

A Lawless esetében kár is lenne komolyabb hasonlóságot keresned Hillcoat korábbi filmjeivel, és most nem az ezerszer átrágott sztorira gondolok. Bár vannak pillanatok, amikor a rendező megvillantja erőszakos énjét, csak sajnos kevésszer, ráadásul bimbódzó szerelmi kapcsolatokkal próbálta meg kitölteni a játékidőt, amellyel tényleg egy majdhogynem átlagos, könnyen fogyasztható/emészthető kategóriába sorolta be a Lawless-t, pedig léphetett volna mondjuk a The Proposition nyomdokaiba, ami brutalitását, vagy mondjuk karcosságát illeti.


De nem. Hillcoat úgy tűnik, próbálta megtalálni az aranyközéputat, egyszerre próbálta bepréselni saját védjegyeit, és hajolni meg a könnyen emészthetőség előtt. Szerencsére a Lawless még így sem esett két szék közé, de némi hiányérzet azért befigyelt, főleg amikor az utolsó percekkel megfullasztott minket a giccsel - pedig milyen adrenalinnal túlfűtött finálét varázsolt elénk néhány perccel azelőtt.

Szerencsére színészek terén nem bíztak semmit a véletlenre. Tom Hardy alakítja a legidősebb Bondurant-ot, a biznisz vezetőjét. Amolyan csendes típus, ritkán szól, általában nyugodt természet, de ha kell, boxert húz az ujjára, és azzal püföli az illető ádámcsutkáját. Jason Clarke a középső fivér, általában vedel, és akkor egy agresszív vadállat. Shia LaBeouf a legkisebb a családban, próbál megfelelni bátyjainak, de nem veszik komolyan, pedig van sütnivalója, csak kicsit naiv. Az egyik legemlékezetesebb alakítás azonban Guy Pearce számlájára írható fel, a ripacs, tenyérbemászó ügynök szerepében, aki már az első pillanattól kezdve unszimpatikus. Szadista és perverz természetét pedig a ficsúr kinézet mögé próbálja elrejteni.

És végül...

Nincs szívem lehúzni a filmet, mert önmagában nagyon jó darab, vannak hiányosságai, nem is rántott be azonnal, kellett némi idő, hogy elmerüljek. Amikor kellett, dolgozott az adrenalin, de bizony voltak pillanatok, amik teljesen kilógtak. Shia pedig még mindig jó színész, csak azért, mert volt néhány rossz választása, ahol idegesítő karaktert írtak meg neki, még nem kell bántani. Bár nem tudom, mikor nézném újra a filmet, de hiába nem tipikus Hillcoat, lehet, hogy valakinek pont emiatt fog jobban tetszeni. Részemről 7/10 - és egy fél.


1 megjegyzés:

Mielőtt írnál, olvasd el

- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.

Köszönet