End of Watch

Hatalmas, virtuális high-five Davis Ayernek, aki bebizonyította, hogy a dokumentarista kivitelezés nem feltétlenül kell, hogy elrettentő tényező legyen, ha minden más kiválóra sikerül. Az End of Watch nem csak egy nyers erőszak-koktél, de egy drámai zsarufilm is egyben.

Brian és Mike, a két gettózsaru nap, mint nap Los Angeles zűrös negyedeiben járőrözik, kockára téve saját életüket. Szolgálnak és védenek, amellett, hogy véresen komolyan veszik munkájukat, még nagy cimborák is. Később aztán belenyúlnak valamibe, amibe nem szabadott volna, ez várható azok után, amikor körvonalazódik előttünk, a páros szinte vonzza maga köré a bajt. Mondjuk egy ilyen környéken ez nem is csoda.

Azt hiszem David Ayer rendezői munkásságának megkoronázása az End of Watch. Ugyan nem először enged bepillantást az Angyalok Városának zűrös negyedeibe, ám ezúttal sikerült a lehető legjobb körítéssel adagolnia mindezt. Zsarudráma  a barátságról, miközben egy sarokkal odébb tombol az erőszak. Egy ilyen volumenű filmben nem utolsó szempont a karakterábrázolás, és bizony Ayer itt remekel is nagyon. A két zsaru ugyanis pont, mint két testvér. Élnének és meghalnának egymásért, egymás családjáért. Ehhez természetesen kellettek a kiváló színészi alakítások: Michael Peña és Jake Gyllenhaall ezúttal sem okozhat csalódást az embereknek.

Visszakanyarodva kicsit Ayer rendezéséhez, nos az több, mint precíz. Pontosan tudja, hogyan kell fokozni az izgalmat, mindig van valami a tarsolyában. Elég csak egy pillantás valamelyik főhős részéről, te már tudni fogod, hogy valami nagy baj van készülőben. A cselekmény nem ülepszik le, valami mindig történik, igaz, akad néhány kakukktojás-jelenet.

Mégpedig, hogy példát is említsek, kapásból az esküvő, amit lazán kihagyhattak volna. Ha negatívumot kéne még említenem, akkor talán maga a kézikamerás kivitelezés lenne, mert úgy gondolom, rendes operatőri munkával a film még nagyobbat ütött volna, hiába közelibb így minden, ezek a kamerák sajnos nem úgy közvetítettek, hogy sikerüljön növelni velük az adrenalint. Szerencsére túlontúl zavaróan rángatózó kamerát csak ritkán láthatunk, és könnyen megeshet az is, hogyha sikerül elmerülnöd a filmben, egy idő után fittyet hánysz erre a kivitelezésre. Még egy apróság a végére: a bandatagok valami kegyetlenül kétdimenziós arcok voltak, mintha valami paródiából szakadtak volna ki, szókincsük nem terjed tovább olyan kifejezéseken, hogy "fuck" és "bitch", én személy szerint annyira nem tudtam őket komolyan venni, hiába ők a nagy gringók.

És végül...

Minden hibája ellenére nálam ütött a film. Általában vevő vagyok erre a környezetre, és ha azt jól körbe is írják, akkor minden klappol. Ha elvetik a kézikamerás tálalást, akkor egy ponttal talán még feljebb is tornáznám, de még így is 8/10. Az elmúlt idők legjobb zsarufilmje.