ParaNorman

Egyrészt az a nagy mázlink, hogy nem készülnek tucatszámra stop-motion filmek, így nincs már csömörünk tőle, sőt, mindig újabb és újabb rácsodálkozással bámuljuk, milyen látványt tolnak elénk. Másrészt pedig azt sem szabad figyelnem kívül hagyni, hogy aki ezzel a technikával dolgozik, az nem kevés kreativitást feccöl bele, így szerencsére nem csak a képi világgal ragadnak el minket, de többnyire még jó sztorit is írnak hozzá, na meg kedvelhető karaktereket. De túl előre szaladtam...

Kezdjük ott, hogy a ParaNorman bejött. A hangulat, a karakterek - mind külsőleg, hiszen baromi jól meg lettek oldva, tipikus eltúlzások, karikatúra szinten, és persze mind kedvelhetőek is - valami zseniális kivitelezés, hatalmas piros pontot érte! Pont azt kaptam, amire számítottam. Azonban a mosolyt legörbítendő, hogy a történet úgy a játékidő második felétől már annyira nem nyerte el a tetszésemet. Szerencsére nem zökkentem ki annyira, csak kicsit, elvégre a párbeszédek még itt is jól meglettek írva, de itt viszont nem pontosan azt kaptam, amire...

Na de lássuk. Norman egy nem éppen átlagos srác, a kisvárosban, ahol él mindenki flúgosnak tartja, mert állítólag látja a halottakat. És tényleg látja őket, kommunikálni is tud az itt ragadtakkal. Ez persze szemet szúr nagybátyjának, akivel elvileg nem beszélhet, és aki a helyiek szerint az a "furcsa öreg ember, aki egyedül él a hegyen". Mert az öreg sejt valamit, még pedig, hogy egy 300 évvel ezelőtt ezen a helyen kivégzett boszorkány fel fog támadni. Persze meg lehet előzni a bajt, fel kell olvasni egy könyvből, de ez nem igazán jön össze. Így hát jönnek a zombik.

A film humor részére szerencsére nem lehet panasz, sokszor hatalmasakat lehet borulni, nem csak helyzetkomikumokra, de remek beszólásokra is építkezik mindez. A kedvencem a dagi kissrác volt. Chris Butler remek dumákat írt, és reméljük még fog is írni. Igen, ez volt az első munkája. Sam Fell-lel közösen dolgoztam a ParaNormanon, Fell eddigi munkái nem voltak igazán ínyemre valók, de úgy tűnik, Butler kellett ahhoz, hogy erőiket egyesítve összehozzanak egy épkézláb mozit. Ez sikerült is.

Nem hibátlan a ParaNorman, mert csiszolni még mindig lehetett volna a forgatókönyvön ezt meg azt, de aki teheti, január 10-től támogassa meg a hazai mozikban. Viszont én mindenképp az eredeti nyelvet ajánlanám, igaz, animációknál általában nem választanak rossz hangokat, de most mégis olyan színészek szólaltatják meg a szereplőket, mint Christopher Mintz-Plasse, Casey Affleck, vagy épp John Goodman, csak hogy néhány ismertebb nevet említsek. Könnyed, másfél órás kikapcsolódást ígér, bámulatos látvánnyal. 7/10.