2012. december 24.
Silent Night
Ha már látatlanban sokkot kapsz a Télbratyóból, a Télapu pedig egyenesen a könyöködön jön ki, akkor nem kizárt, hogy idén újítani akarsz, és bepróbálsz Karácsonyhoz képest valami szokatlan kategóriát, mondjuk egy horrort. Pont kapóra jött a Silent Night, még ha nem is dobtam el tőle az agyam.
Szenteste van, a békés kisvárost pedig a szeretet ünnepén egy Télapónak öltözött pszichopata tartja rettegésben. A zsaruk egy lépéssel mögötte próbálják kideríteni, ki lehet a tettes, az elszánt elmebeteg Mikulás pedig mindeközben sorra szedi áldozatait. Elkényeztetett, nagyképű kislány, hűtlen páros, perverz pap: senki sincs biztonságban, akivel valami nincs rendben.
Bár a körítés akár még kiválónak is mondható, és biztosra veszem, hogy a vérre "szomjazó" fanatikusok jelentős része meg lesz elégedve a filmmel, de sajnos a Silent Night-ot is benyeli egy idő után a középszer. Szinte pontosan tudod, ki fog meghalni, ebből adódóan idővel kissé unalomba is fulladunk, mondhatni, tipikus thrillerrel állunk szemben. Monoton tempóban haladunk előre a végkifejlet felé, amely egy flashback kapcsán aztán némi meglepetést is tartogat az utolsó percekre, bevallom, ez nálam kicsit megdobta a pontszámot.
Könnyen lehet, egy ilyen filmnél nem kell nagy kaliberű színészi alakításokra számítani, azonban a főszereplőt megformáló Jaime King - akit főleg a Sin Cityből ismerhetünk, mint a Goldie/Wendy ikerpáros - nem bizonyult a legjobb választásnak. Vele ellentétben a cinikus, már-már seggfej sheriffet alakító Malcolm McDowell ha mással nem is, néhány dumájával okozhat pár kellemes percet.
A véres jelenetekkel azonban nem spóroltak: az őrült Télapó pont, hogy válogat a módszereken, sokkoló, áram, fejsze, lángszóró... Igazi R-kategóriás trancsír.
És végül...
Lehet, kissé taplóság Szenteste napjára ilyen ajánlóval kijönni, de ha unod a bejglit, nyugodtan bepróbálhatod. Sima, másfél órás horror kikapcsolódást, amelytől nem dobod el az agyad, de annyira nem is vészes próbálkozás. 6/10.
Szenteste van, a békés kisvárost pedig a szeretet ünnepén egy Télapónak öltözött pszichopata tartja rettegésben. A zsaruk egy lépéssel mögötte próbálják kideríteni, ki lehet a tettes, az elszánt elmebeteg Mikulás pedig mindeközben sorra szedi áldozatait. Elkényeztetett, nagyképű kislány, hűtlen páros, perverz pap: senki sincs biztonságban, akivel valami nincs rendben.
Bár a körítés akár még kiválónak is mondható, és biztosra veszem, hogy a vérre "szomjazó" fanatikusok jelentős része meg lesz elégedve a filmmel, de sajnos a Silent Night-ot is benyeli egy idő után a középszer. Szinte pontosan tudod, ki fog meghalni, ebből adódóan idővel kissé unalomba is fulladunk, mondhatni, tipikus thrillerrel állunk szemben. Monoton tempóban haladunk előre a végkifejlet felé, amely egy flashback kapcsán aztán némi meglepetést is tartogat az utolsó percekre, bevallom, ez nálam kicsit megdobta a pontszámot.
Könnyen lehet, egy ilyen filmnél nem kell nagy kaliberű színészi alakításokra számítani, azonban a főszereplőt megformáló Jaime King - akit főleg a Sin Cityből ismerhetünk, mint a Goldie/Wendy ikerpáros - nem bizonyult a legjobb választásnak. Vele ellentétben a cinikus, már-már seggfej sheriffet alakító Malcolm McDowell ha mással nem is, néhány dumájával okozhat pár kellemes percet.
A véres jelenetekkel azonban nem spóroltak: az őrült Télapó pont, hogy válogat a módszereken, sokkoló, áram, fejsze, lángszóró... Igazi R-kategóriás trancsír.
És végül...
Lehet, kissé taplóság Szenteste napjára ilyen ajánlóval kijönni, de ha unod a bejglit, nyugodtan bepróbálhatod. Sima, másfél órás horror kikapcsolódást, amelytől nem dobod el az agyad, de annyira nem is vészes próbálkozás. 6/10.
Nekem bejött. Ma este akartam megnézni, de nem bírtam tovább :)
VálaszTörlés