Amíg alszol / Mientras Duermes

Amerika végérvényesen is bekaphatja, hogy nem képes összehozni jó ideje egy épkézláb horrort, vagy minimum egy thrillert, miközben a világ többi tájáról azért szép számmal sorakoznak fel a jobbnál jobb próbálkozások. Ugye ebből nem lesz remake?

Mit tesz egy lelki gondokkal küszködő házmester, aki nem tud boldog lenni, és azt sem viseli el, ha mások boldogok, ezen felül hozzáfér az összes lakás kulcsához? Hát megkeseríti a lakók életét. Amíg alszanak. Bár sajátos eszközeit főleg egyetlen személy felé irányítja, aki iránt beteges vonzalmat is táplál. Ő Clara, a mindig mosolygós, mindenkihez kedves életvidám nő. Alternatív hősünk, César a nő ágya alatt várja, hogy az mély álomba merüljön, ő erre némi altatóval még rásegít, hogy a lány tényleg semmire se ébredjen fel, majd néhány komolyabb csínytevés után elégedetten fekszik a lány mellé, reggel pedig irány a porta, kezdődik a nap előről.

Jaume Balagueró, a [rec] rendezője ezúttal a lélek sötét bugyraiba kalauzolja el nézőit, méghozzá úgy, hogy mindezeket a szociopata házmester szemszögéből láthatjuk. Persze akik nem szeretik ezt a felállást, azoknak kár is fáradnia a filmmel, mert itt teljes mértékig azon van a hangsúly, hogy megértsük César belső vívódását, de ehhez elengedhetetlen kötelék, hogy végignézzük, milyen genya dolgokat művel az éj leple alatt. Ehhez Luis Tosar alakítása nem keveset tesz hozzá:  a férfi pillanatok alatt át tud váltani kedves, jót akaró emberbe, de elég egy nézés, és sugárzik belőle a gonosz.

És végül...

A végeredmény minden kétséget kizárólag egy sallangoktól mentes paranoiathriller, a pozitívumokat tetézve pedig nem úszunk meg egy shocking befejezés nélkül sem, Vannak apróbb hibái, de ezekbe kár lenne belefolyni, inkább aki kihagyta és egy jó kis thrillerre vágyik, annak itt az alkalom, hiszen spanyol vizeken még akad némi borzongás. Ha nem is parázzuk szét az agyunkat, de mindenképp érdemes odafigyelni rá. 7/10.