Hitchcock

A Hitchcock-ban rengeteg lehetőség volt, elvégre a világ egyik leghíresebb rendezőről, illetve annak leghíresebb filmjének készületeiről szólt, azonban sokszor olyan mellékvágányokra futott, hogy sajnos nem olyan felhőtlen élménnyel lettünk gazdagabbak, amilyen kijárt volna ennek a filmnek.

A legelső probléma tulajdonképpen ott burjánzott ki, hogy Ed Gein karakterét beleírták a történetbe. Aki nem tudná, ő egy sorozatgyilkos volt, akiről később Norman Bates karakterét is mintázták. Konkrétan a karakter akkor tűnik fel - persze nem a valóságban, csak a rendező hallucinálja vagy álmodja őt - amikor Hitchcock nincs túl jó passzban. Igazából nem tudni pontosan, mit akartak ezzel szimbolizálni, de teljes mértékig felesleges volt. És ha már itt tartunk, akkor részemről egy kissé túlgondolták Hitchcock és felesége, Alma családi problémáit. Ez nem egyszer nyomja el a film lényegét, amely ugye a Psycho munkálata, illetve az ezzel járó problémák. Nem azt mondom, hogy ezt a részt ki kellett volna hagyni, mert van némi jelentősége, egyszerűen csak vissza kellett volna venni belőle kicsit. Na meg persze kellett a drámai szál, de így javarészt elvonja a cselekményt arról, amiért mi leültünk erre a filmre.

Mindezektől eltekintve azonban érdemes megnézni, főleg rajongóknak, mert sok érdekesség kiderül, mind a rendezőről, mind a Psycho-val kapcsolatos zűrzavarokról. Sok mindent nem akarok elárulni, mert a filmben látható dolgokról eddig én sem tudtam konkrétan semmit, de le a kalappal Hitchcock előtt, hogy ennyire foggal-körömmel harcolt a regény megfilmesítéséért, hogy még a munkálatokat is ő finanszírozta, meghúzva ezzel a nadrágszíjat.

A két főszereplő, Anthony Hopkins és Helen Mirren pedig tényleg beleadtak mindent. Itt kicsit most visszakanyarodnék a második bekezdésben leírtakhoz, mert bár ez valójában Hopkins filmje kellett volna, hogy legyen, de sokszor Mirren karakterével annyit foglalkoznak, hogy szegény Anthony elég rendesen a háttérbe szorul. Leggyengébb láncszemnek azonban Jessica Biel-t jelölném, igaz, őt nem sokat látjuk, de a jeleneteiben például harmatgyenge.

És végül...

Külön pacsi a maszkmestereknek, illetve mindenkinek, aki azon munkálkodott, hogy sikerüljön visszarepülnünk jó pár évtizedet, amíg nézzük a filmet. A díszlet, a hangulat egyszerűen zseniális, bár kissé tévéfilmes érzést sugall, de jó volt nézni. A sztori amúgy nyílegyenes, bár engem sokkal több érdekesség jobban érdekelt volna a forgatással kapcsolatban, mint a Hitchcock-házaspár vitái. Azt hiszem ide egy másik rendező kellett volna, Sacha Gervasi valahogy nem volt ereje teljében. Igaz, első rendezés, de mégis csak ő írta annak idején a Terminált. Azonban a vége-poénon sikerült egy hatalmasat mosolyognom. 6/10.