2013. február 24.

Silver Linings Playbook

| | 2 comments
Merjen valaki vitatkozni, amikor azt mondom, hogy David O. Russell egy jó rendező. Mert bizony az, napjaink egyik olyan ikonja, aki talán a lehető legjobb oldaláról közelíti meg a drámai vonalat filmjeiben. A Silver Linings Playbook esetében talán az volt a legnagyobb baj részemről, hogy elég nagy elvárásokkal ültem neki. Persze ha a 2010-es mezőny egyik legjobb filmjének (The Fighter) rendezője hozta el, és még az Akadémia is komoly jelölésekkel illette meg, akkor az ember nem véletlenül várja tűkön ülve. Ennek következtében egy kicsit koppantam, de tényleg csak egy kicsit.



A történet főszereplője Pat (Bradley Cooper), egykori történelemtanár, aki frissen szabadul egy gyógyintézetből, ahova azért került be, mert annak idején rajta kapta feleségét egyik kollégájával, akit aztán alaposan elpüfölt. Pat nem kicsit zakkant meg a felszarvazás miatt, most azonban elsődleges célja, hogy rendbe szedje életét, és vissza szerezze az asszonyt. A gyógyulás útja mondhatni simán megy, mígnem találkozik egy szintén lelki gondokkal küzködő, ráadásul özvegy lánnyal, Tiffanyval (Jennifer Lawrence).

A film valójában egy crazy love story, és ezzel teljes mértékig leírtam mindent. Hiába, ha két mentálisan sérült ember találkozik, abból átlagos élmény nem születhet. Ezen jelenetek, amikor a két főszereplő diskurál, összeveszik, kibékül, mind-mind üde színfoltjai a filmnek. Mindezt tetézni csak Cooper tudta, amikor az éjszaka közepén felriasztja a szüleit, hogy nincs meg egy videókazetta, illetve éppen kiolvasott egy könyvet, aminek nincs megelégedve a végével.


És akkor itt álljunk csak meg, mert Bradley Cooper nagyon jó úton halad affelé, hogy elhagyja a tipikus szépfiú szerepet. Van tehetség a fickóban, nagyon örülök, hogy felfedezte őt Hollywood. Emlékszem a Nip/Tuck vendégszereplők közül is ő volt anno az egyik kedvencem. Akire még érdemes betűt pazarolni, az mindenképp Robert De Niro, aki Pat apját alakítja. Egy fociőrült az öreg, aki a sporthoz való rajongását próbálja felhasználni arra, hogy fiával jobb viszonyt alakítson ki. Akire azonban nem érdemes sok betűt pazarolni, az Jennifer Lawrence, aki ugye napjaink egyik feltörekvő fiatal színésznője. Itt számomra teljesen közepes alakítást nyújtott, vagy csak a karaktere volt úgy megírva, hogy nem volt képes vele azonosulni.

És végül...

A Silver Linings Playbook egy teljes mértékig szerethető film, amely tényleg olyan hibákon csúszott el, amelyeken egy laza mozdulattal lehetett volna változtatni. És ez bosszantó, főleg a giccsbe forduló finálé. Még az sem zavaró túlságosan, hogy a sztori nyílegyenes, jobbára tudni fogod, mi vár rád a következő sarkon, de nem érdekel, mert olyan dialógusok és színészi alakítások elevenednek meg a szemed előtt, hogy tényleg csak az szúrja a szemed, ami már nagyon zavaró. Abból viszont akad néhány. 7/10.


2 megjegyzés:

  1. Én nem kicsit koppantam, hanem akkorát, hogy végig se bírtam nézni. Szerintem szörnyű volt, borzasztóan idegesített a 2 főszereplő :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. van az a véglet is :D de engem inkább csak Lawrence, már azzal, ahogy ráközelítettek sokszor. Coopert viszont nagyon bírtam.

      Törlés

Mielőtt írnál, olvasd el

- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.

Köszönet