The Collection

Így kell frankón elcseszni egy nagyon fasza kis B-horror folytatását. Pedig mennyi irányba lehetett volna menni az első részt elnézve, erre pont az egyik lehető legrosszabb utat választották.

Anno néhány éve a The Collector egy klausztrofób, trancsírtól nem mentes, izgalmakkal teletüzdelt (noha közel sem egyedi) véres móka volt. Marcus Dunstan rendező pontosan tudta, mi-merre-hány méter, hogy a nézőt odaszegezze a székéhez. Sajnos a Collection azonban ennek majdhogynem szöges ellentéte. Ugyan nem nevezném kifejezetten unalmasnak, de tény, hogy amíg az első részben markoltuk a karfát, addig itt inkább az óránkra pislogunk, annyira rossz körítést rántott össze hozzá.

Eleinte még nem voltak ilyen aggodalmaim, a legelső vérfürdő ugyanis nagyon el van találva, horror-rajongó énem nagyokat ujjongott, és úgy elkapott a film, mintha csak az első részt néztem volna. A lelkesedésem pedig, ahogy telt a rövidke kis játékidő, úgy ment a levesbe. Ezúttal nem sikerült úgy belőni az arányokat, hogy megint minden klappoljon.

A Gyűjtő tehát újra feltűnik, ezúttal egy privát szórakozóhelyen üti fel a fejét, ahol egy tömeges mészárlás után azt a maroknyi túlélőt a saját házába viszi. Mindeközben Arkin - akit az első rész rajongói jól ismerhetnek - kiszabadul, sikerül kórházba jutnia. Egy direkt a Gyűjtő elkapására szerveződött csapat keresi őt meg, és állítják munkába, hiszen a túlélők közt van egy gazdag apuka lánya, akit mindenképp ki kell szabadítani. A Collection így lesz egyszerre túlélő-show és mentőakció - a kettő pedig pontosan úgy keveredik, hogy a szánkat bizony van miért húznunk.

És végül...

Eleinte 5 pontot akartam adni, de az utolsó jelenet végleg betette a kaput. Nem árulom el, mi lesz az, már így is sok mindent elmondtam, de nálam ez mégjobban hazavágta a filmet. A végösszeg tehát 4/10. Ha tetszett a Collector, ezt szerintem hagyd a francba, jobban jársz.