Dead Man Down

Ha az ember azt olvassa, hogy az eredeti Tetovált lány rendezője akciófilmet forgat Colin Farrell és Noomi Rapace főszereplésével, akkor nyilván egyből felcsillan a szeme, mondván, hogy hoppá, ez még jól is elsülhet. Sajnos le kell, hogy romboljam az illúziókat, miután az enyém is félig-meddig romokban hever: nem kell bedőlni mindennek, mert a Dead Man Down csupán csak egy, a kitaposott ösvényen járó próbálkozások közt.

Ennek okozója nem feltétlenül a rendező, Niels Arden Oplev személye, aki azért valamicske atmoszférával még csak-csak felruházta a filmet, és elintézte, hogy mindez ne legyen túlzottan unalmas. Egyszerűen a forgatókönyv a ludas már megint.

A történet szerint a Magyarországról Amerikába költözött, egy gyermekes család útjában volt egy bűnszövetkezetnek, akik aztán véletlenül megölték a kislányt. Apa és lánya tanúskodott volna, de eltették őket láb alól... Vagyis csak az asszonyt, a férfi (Farrell) csodával határos módon túlélte, és most ebbe a csoportba épült be, hogy miután bizalmukba férkőzik, végső elégtételt vegyen. Mi ott kapcsolódunk be a történtekbe, hogy már jó ideje bandatag. Közben hősünk megismerkedik a szemközti házban élő nővel (Rapace) is.

Először is a Dead Man Down nem kifejezetten akciófilm, inkább amolyan akció és thriller között vergődő, drámával is megspékelt film. Sokszor, ha arról van szó, nagyon fasza tempót képes diktálni, máskor viszont mintha egy helyben toporogna az egész, ezzel unalmas pillanatokat okozva. De nem, a film nem rossz, csupán a szkript némi csiszolásra szorult volna, esetleg több eredetiséget belecsempészve, és ha még a játékidőt is megfaragják kicsit, akkor tényleg kevés dologba tudnék belekötni.

Colin Farrell korrektül hozza a főszerepet, ugyan messze nem ez élete alakítása. Noomi Rapace párszor ellopja tőle a show-t, a sérült nő személyében, azonban ketten együtt jó párost alkotnak.

Nem egy világ megváltó film, nem is kifejezetten ajánlanám, inkább csak uborkaszezon idejére, de a nyár ugye nem erről szól, hiszen egyik blockbuster érkezik a másik után. Nem egy elfecsérelt idő, de sokszor sajnos nem köt le annyira, hogy olyan könnyű legyen idővel visszarázódni. 6/10.