The Place Beyond the Pines

Derek Cianfrance néhány évvel ezelőtt már a Blue Valentine esetében is bebizonyította, hogy érdemes rá odafigyelni. Nem volt kérdés, hogy várjuk-e az új filmjét, amelyben ismét Gosling közreműködésével dolgozhatott. Hiába, megérte várni, ugyanis a The Place Beyond the Pines egy nagyon profin összerakott film.

Magam sem gondoltam volna, hogy egy ennyire átverős filmről lesz szó. Ügyesen titkolták a történetbeli csavarokat, amelyektől lesz csak ez az egész igazán összetett, nem mindennapi élmény. Tulajdonképpen három filmről van szó, de mégis egy kapocs tartja össze őket, és így remekül illeszkedik egyik a másikhoz. Ha a film után belegondolunk, hogy honnan indultunk, és meddig jutottunk el cselekményileg, végigpörgetve magunkban a két óra és húsz perces játékidőben elmesélt dolgokat, akkor értjük csak meg, mitől ennyire különleges ez az alkotás. Nem hemzseg különösebb fordulatoktól, bár néhányszor azért mi magunk is meglepődünk egy-két dolgon, nem is ez miatt lett jó film, sokkal inkább a drámai vonal, amely végigsöpri az egészet. És ahogyan ezt Cianfrance elmesélte. A Blue Valentine esetében is megtanultuk, hogy nem éppen a víg kedély jellemzi őt, viszont ez a borús, szinte depresszív hangulat remekül átjön a képernyő túloldalára, és nem kicsit fekszi meg a nézőt.

A három részre bontható film első felében láthatjuk Luke-ot, aki amolyan motoros kaszkadőr, aki megtudja, hogy van egy fia. Szeretne neki mindent megadni, de mivel anyagi helyzete nincs éppen magasfokon, így kénytelen bankrablásra adni a fejét. Ez az a rész, amely elindítja a bonyodalmakat. A második részben Avery rendőrtiszt megpróbáltatásait követhetjük nyomon, míg a harmadik, befejező fejezetben két gimnazista srác találkozik, nem sokkal később pedig óriási meglepetés éri őket. Azt hiszem, ezzel még spoiler-mentes voltam jócskán, bár én magam sem voltam erre mind felkészülve így egyben, de ezzel még semmit nem lőttem le.

Azzal, hogy azt mondom, Ryan Gosling kiváló, nem árultam el nagy meglepetést. Kicsit olyan volt, mint a Drive-ban, bár ott sokkal megfontoltabb karaktert hozott. Bradley Cooper pedig egy olyan színész, aki az egyik filmben még megnevettet, a másikban pedig elővillantja komor énjét, színészi tudásának legjavát. Most is ezt tette, részemről nagyon örülök, hogy túlnőtt a szépfiús imázson, és csak remélni tudom, hogy éveken belül hazavihet egy Oscar-szobrocskát.

A három történet lényegében három külön műfajt is ígér, mégis, ugyanaz az atmoszféra és drámai vonal tartja egyben az egészet, hogy ne nagyon zökkenjünk ki. Ugyan nem váltja meg a világot, sem a műfajt, de nem csodálkoznék, ha idővel klasszikussá avanzsálódna. Főleg ebben a mai filmes felhozatalban, mert a The Place Beyond the Pines valójában egy igazi kincs, amire érdemes odafigyelni, érdemes végigülni, hiszen egy elképesztő összképet tár elénk. 8/10.