2013. augusztus 18.

Pain and Gain

Yepp! Mondhatni, Michael Bay végre kieresztette a gőzt, és összehozott nekünk egy olyan akcióvígjátékot, amely nézése közben - ha éppen van időnk egy szusznyi levegőt venni ebben a fergeteges adrenalinbombában - eszünkbe jut párszor, hogy ezen igazából nem kéne nevetni, mégis csak igaz történet a kilencvenes évekből, de egyszerűen nem tehetek róla: régen szórakoztam ilyen jól, ugyanakkor az érem másik oldala, hogy még soha nem utáltam ennyire Mark Wahlberget.

Miami Bitch!




Az amerikai álom. Ordas nagy sablon mind a két szó, testépítő hőseink azonban mégis ezt üldözik, illetve üldöznék. Többre vágynak, elszántak, tettre készek, nem riadnak vissza semmitől. Még attól sem, hogy elraboljanak egy dúsgazdag palit, akit aztán miután már sikerült rendesen megtörni, végül rájuk írassa mindenét. És az igazi gondok még csak ekkor ütnek be...

Nem kertelek, ahogy már az elején kimondtam: magas fokozaton pörög a produkció, azt viszont hozzá kell tenni, hogy csak egy idő után. Kissé nehezen indul be a gépezet, de onnantól nincs megállás. Nem mellesleg a film olykor már annyira szürrealista, hogy például egy elborult jelenetnél megjelenik a felirat: "ez még mindig egy igaz történet". Ennyi. Dől az arcunkba az idiotizmus, a három - valljuk be - lúzer testépítő szerencsétlenkedése, amatőr bénázásai. Zűr esetén pedig nem a bicepsz durran el, hanem az agyak, te pedig csak lesel ki a fejedből, hogy úristen...


Mark Wahlberg ugyan még mindig jó színész, bírom is a srácot, de itt sikerült egy olyan mértékig ripacs karaktert megformálnia, hogy az ember legszívesebben addig ütné, amíg mozog. Lényegében ő a nagy terv összekovácsolója, mégsem képes bevallani, ha hibázik, inkább leüvölt másokat, vagy épp elmegy gyúrni. Dwayne Johnson egy börtönviselt, vallásos gyurma gyurit alakít, akinek a hirtelen jött sok lé nem éppen jó irányba tereli az életét, míg a harmadik tag, Anthony Mackie pont, hogy nyugis életet szeretne újonnan jött asszonykájával. A másik oldalon pedig ott van még Tony "Monk" Sholhaub, az áldozat, valamint Ed Harris, a kopó, aki a testépítők nyomában van. Összességében tehát nagyon színes a felhozatal, ezért nagy pacsi Bay bácsinak.

Persze, van bőven eltérés a valóságban megtörtént események és a forgatókönyv cselekménye közt, és tényleg nem szép dolog ebből egy ilyen kaliberű filmet csinálni, de azt hiszem, most le a kalappal Bay előtt, hogy mégis így tálalta nekünk a dolgot. A Pain and Gain olyan, mint ebben a gatyarohasztó melegben egy hűsítő sör, vagy éppen limonádé, ki mit szeret. Ugyan a folyamatos papolás az amerikai álomról már egy idő után, de főleg a film végére kicsit sok, és amúgy sem egy hibátlan film (én egy kicsit rövidebbre csináltam volna), de összességében egy szórakoztató popcorn-film, amihez nem kell más, csak agy-kikapcs... akkor betalál. 7/10.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mielőtt írnál, olvasd el

- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.

Köszönet