Grown Ups 2 [2013]

Ne is kérdezzétek, miért kínzom magam. A minap a The Heat, most pedig nem is tudom miért, talán az év végi nagy darálás miatt valami megmagyarázhatatlan oknál fogva megnéztem azt a filmet, amelyet néhány hónapja még semmilyen körülények között nem akartam látni, lévén, hogy az első rész mennyire, de mennyire rossz volt. Aztán most mégis nekiveselkedtem. Ez a film nem más (bár a címből könnyen sejthető), mint a Grown Ups 2.

Akárhogy töröm az agyam, két dolog van, amire semmiképp nem tudok rájönni.

a., az első rész volt rosszabb, vagy ez?
b., miről is szólt tulajdonképpen ez a második rész?

Mert bármennyire is próbáltam elmerülni a filmben, számomra képtelenség volt. Tipikusan az az érzésem volt, mintha nem is lett volna forgatókönyv, maximum egy féloldalas vázlat, de annak is egy részét a vérszegény beszólások teszik ki. Mondjuk a szkript esetleges hiánya, vagy akár hiányossága még nem is lett volna különösebb probléma, ha működnének a poénok, és nem másznánk a falra a szereplők felétől.

Karikatúrisztikus viselkedések zöme lepi el a vásznat, elképesztően blőd beszólásokkal megspékelve, amiken... hát nevetni kéne. Már a film elején kiakadtam a Sandler családját levizelő szarvastól, de ez csak a kezdet: sok poén (vagy poénnak szánt valami) csak azért van, hogy ott legyen: minden egyes humorforrás rettentően öncélú, és most mondanám azt, hogy semmi köze a történethez, de ahogy már feljebb is utaltam rá: nincs történet. Jelenetek egymásra halmozásával van dolgunk, méghozzá a legfájdalmasabb minőségben.

Ha a lehető legrövisebben kéne jellemeznem Adam Sandler első folytatásfilmjét, akkor mindenképp azt mondanám: ostoba. Vagy primitív? Lehet választani. A legdurvább az egészben, hogy milyen sokan szeretik itthon, eddig mindenhol csak ajánlották. Sajnálom amúgy, hogy Sandler nem kap végre egy neki kijáró filmet. Mert amúgy én bírom a fickót, de amiket mostanában művel, azok kritikán aluliak. Be lett ő már skatulyázva, attól tartok. 2/10.