Párterápia (Date Night)

Szóval én teljes mértékig meg voltam róla győződve, hogy a Párterápia is egy Páros mellékhatás, Hova lettek Morganék?, vagy mondjuk egy Exférj újratöltve szintű ostobaság lesz. Mostanában úgy tűnik, nagy divat lett a mozivásznon menteni a házasságot. Azért szerencsére ez a film egy fokkal jobb lett, mint a fent említett mozik. Persze nem váltja meg a világot, de egyszer azért nem volt annyira rossz.

Phil (Steve Carell) és Clara (Tiny Fey) házasok. Nincsen semmi extra a kapcsolatukban, mégis boldogok. De, hogy egy kicsit feldobják a dolgot, elmennek egy nagyon menő étterembe, másnak adva ki magukat, hogy legyen asztaluk. És akkor innentől kezdődnek a bonyodalmak.

Bár messziről kilehet találni minden apró fordulatnak szánt jelenetet, mégis, a körülbelül 80 perc játékidő elég gyorsan elviharzott. Oké, tény, hogy ez az idő nem éppen sok, de egy kegyetlen rossz filmnél maga az örökkévalóság, itt pedig fel sem tűnt.

Ami nagyon zavart, hogy Steve „40 éves szűz” Carell és Tina Fey abszolút nem illenek össze. Szóval úgy gondolom, hogy egy sokkal inkább egymáshoz passzoló színészpárost is keríthettek volna, még akkor is, ha Carell viszonylag lazán beszólogat.

És igen, akadtak számomra olyan mondatok – még ha nem is pont tőle – amiken jókat mosolyogtam. Bár egyszer sem nevettem fel, mégis akadtak jelenetek, amik miatt úgy gondolom, hogy bármennyire is snassz filmről van szó, mégis az „egynek elmegy” kategóriába sorolnám. Ja, és Mark Ruffalóra nem is számítottam. Amúgy szerintem azért volt nekem annyira félig-meddig kellemes csalódás a film, mivel előzőleg még a legapróbb hype anyagtól is óva intettem magam.

Bár az IMDb-s 7,1-es pontszámot kicsit sokallom. Persze bevallom, hogy a már említett Morganék után ez a film egy megváltás, a házaspáros mozik közül pedig egy valódi gyöngyszem, mégis, önmagában ez nálam 6/10. Újranézés? Majd, ha kijön dvd-n, majd, ha 990 lesz. Majd akkor.