Disconnect [2012]

Avagy az online életmód hátulütői. Néhány éve David Schwimmer - Trust című filmje már boncolgatta ezt a témát, most pedig Henry Alex Rubin meséli el azt, milyen nem várt gondokba ütközik az, aki látszólag gondtalanul próbálja kihasználni a világháló adta lehetőségeket.

A Disconnect három szálon fut, amelyek hajszálvékonyan ugyan, de érintik egymást. Ez a séma teljesen jót tett a filmnek: mindhárom történetet sikerült remekül kibontani, a katarzis csúcspontját a film végén pedig szinte egyszerre érezhetjük át egy lassított jelenetsorozat közepette. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az egyik történet főszereplője egy 18 éves srác, aki egy szex-chat szobában mutogatja magát pénzért. Kapcsolatba lép vele egy riporter, aki nagy sztorit lát a fiúban és az életében, csak hogy nem várt dolgok derülnek ki idővel.

A másik sztoriban azt láthatjuk, ahogy egy házaspárt semmiznek ki vagyonukból, a világhálón ellopott adataik által.

A harmadik, és egyben legjobb történetben két srác próbál átverni egy magába zárkózott fiút úgy, hogy a Facebookon egy kamu-adatlappal, egy lány nevén irogatnak neki, ezzel pedig alaposan tőrbe csalják áldozatukat, olyannyira, hogy a fiú közröhej tárgyává válik. A következményekre pedig még ők sem számítottak...

Nagyon is aktuális témákat feszeget a Disconnect, átlagemberekről, sajnos olyan témákról, amik bárkivel előfordulhatnak, és elő is fordulnak. Henry Alex Rubin eddig dokumentumfilmekkel foglalkozott, és ezt le sem tagadhatja: dokuba illő témával rukkolt elő első rendezés gyanánt, és igencsak elbírt a feladattal. Mindenképp ajánlott film kerekedett ki, bár nem hiszem, hogy valamikor is újra megnézném, hiszen hiába üt, ez abszolút egypatronos darab. Ennek ellenére aki eddig kihagyta, az feltétlenül pótolja, mert még mindig ritkaság számba mennek az ilyesfajta filmek. 7/10.