Na ezt elszúrtam. Pontosabban véletlenül kitöröltem az oldalhasábot, és a szavazáson, valamint a látogatottság-mérőn kívül nagyjából minden megvan, ami lényeges. De még dolgozom rajt. Tehát a számlálót szerintem majd csak január elsején rakom vissza. A szavazás pedig akkor egyelőre le van zárva, legalábbis ez. Majd kitalálok valami újat. Amúgy arra a kérdésre, hogy a 4 felsorolt film közül kinek melyik volt 2009-ben a kedvence, a pár nap alatt 5 szavazat érkezett. A District 9 és a Becstelen Brigantyk kapott 2-2 szavazatot, a Watchmen 1-et, a Másnaposok pedig egyet sem.

Na ennyi.

A Fűrész hatodik epizódja úgy tűnik, eddig a leggyengébbnek bizonyult a korábbi részekhez képest. Ugyanis a hatodik rész eddig mindösszesen 26 millió dollárt zsebelt be, amellyel így csúfos bukta. Miért is? Hát mert annak idején az ötödik Fűrész már az első hétvégén 30 milliónál tartott. Bár én eléggé az egekig dícsértem a a hatodikat, mert hát végülis vérbeli rajongó vagyok, nekem bejött, de úgy tűnik, egyedi az ízlésem.

2010 október 22-én lesz a hetedik rész amerikai premierje, természetesen 3D-ben! A történetről egyelőre csak annyit tudni, hogy a készítők még nagyobb csavart raknak az utolsó előtti epizód végére.

Nincs különösebb bajom Will Ferrellel. Kissé fárasztó néha, de legtöbbször jó a szerepében. Bár azt sem mondanám, hogy kedvenc színészeim közé sorolnám. A Land of the Lost posztereit már láttam tavaly, és akkor nem tűnt rossznak így látatlanban, aztán most, 2009 novemberére megérkezett. Kissé szájhúzva igaz, de végig sikerült néznem.

Dióhéjban körülbelül annyi volna a történet, hogy van egy tudós, aki kísérletezik a lehetetlennel, mindenki hülyének nézi, ám végül igaza lesz. Kicsit bővebben pedig: Dr. Rick Marshall paleontológus hisz abban, hogy el tud jutni párhuzamos világokba, vagy ahogy ő mondja: nem előre az időben, nem is vissza, hanem oldalra. Természetesen mindenki gúnyt űz belőle.
Elkészít egy szerkezetet, amelynek segítségével sikerülhet az álma, és sikerül is. Eljut egy párhuzamos világba, persze nem egyedül. Egy olyan világba, ahol múlt és jelen egybefut. Visszajutni pedig nem tudnak, mivel a szerkentyű eltűnt. Ebben a dimenzióban pedig találkoznak szinte mindennel, amit el lehet képzelni. Egyik kalandból csöppennek a másikba.
Ferrell próbálja uralni a vásznat, de ez kevés. A poénokat sokszor átviszik erőltetettbe. A cselekmények pedig elég semmitmondóak. Például ki az a hülye, aki egy T-Rex üldözés kellős közepén bizonyítékként fényképezgetni áll meg. Nekem az ehhez hasonló poénnak szánt dolgok kissé túlzások voltak. És ez most csak egy volt a sok közül.

Viszont amit mindenképp pozitívumnak említenék meg, azok az effektek. Na azok tudják a dolgukat. A dinók simán elmennének a Jurassic Parkban is. Az ilyen dolgokra tényleg nagyon odafigyeltek, ezért jár a piros pont. Nagyon tetszett az égbolt megoldása is, de a látvány az összességében bejött.

Leginkább azt sajnálom, hogy az elbaltázott cselekménysorozatok, a gagyi párbeszédek, és az ehhez hasonló negatívumok miatt lett Az elveszettek földje egy szombat délutáni, családi mozi szintű film. Pedig alapjában véve nem lenne rossz, csak kicsit komolyabbra kellett volna venni a dolgot. Talán még meg is lehetett volna menteni. Tényleg csak egy-két olyan alkalom volt, amikor sikerült felnevetnem. Amúgy nem tartom nagy eresztésnek a filmet.
Azért a 4 pont az jár neki, de ennél többet, ha akarnék, sem tudnék osztani rá. Sajnálom amúgy, mert lehet, megint beleestem abba a csapdába, hogy vártam, vártam, jónak ígérkezik meg minden. Csak épp nem jött össze a mutatvány. Az ilyen effekteket nem ilyen filmekre kellene pazarolni szerintem. És sajnálom azt is, hogy Ferrell egész jó komikus, nem szabadna ilyenekre fecsérelni a tehetségét.

A Zombieland 24 milliós költségvetéssel készült, a bevétel pedig már 74 misinél tart, tehát a film tarol. Persze mindenki folytatásról kezdett beszélni, sőt: a napokban Ruben Fleischer rendező is érdeklődését fejezte ki egy második rész iránt.

Bővebb infó még nincs, ha lesz is második rész, mindenképp az első rész szereplőgárdájával, és sanszos a 3D dolog is.

Nálam már nagyon nagy Kick-Ass mánia tombol. Tessék itt is van három kép a közelgő, legújabb szuperhős moziból.

Tényleg így nézne ki egy otthon kreált superhero szerelés.

Nálam eddig ez a poszter vezet.

Továbbra is érvényes a dolog, hogy utólag írok 2009-es filmekről, mivel a blog az csak októbertől indult ugye.

Emlékszem, durván vártam a filmet. 30-as évek Chicagója, gengszter kosztümös mozi, bankrablás, Johnny Depp, Christian Bale. Úgy gondoltam, minden klappolni fog, hogy egy ízig-vérig ütős mozi kerekedjen ki belőle. Sajnos ez nem így lett. Látszott, hogy igyekeztek, hogy próbálnak minél többet kihozni. Csak, hogy őszinte legyek: unatkoztam, amíg néztem.

Na de hol is kezdjem? Depp és Bale jól hozzák a figurát, ezúttal sem hazudtolják meg önmagukat, szóval nem velük van a gond. Pontosabban ők is javában mentik a filmet a globális pusztulástól. Meg van ugye a régi hangulat, a ruhák, a zenék, stb. Na azok még stimmelnek, meg jók is, tetszettek, de körülbelül ennyi a film pozitív oldala.
A történet szerint John Dillinger (Johnny Depp) a gazdasági válságot követő évek egyik legzseniálisabb bankrablója. Egy stílusos bűnözőről van szó, aki viszonylag rövid ideig tevékenykedett. A film megtörtént eseményeken alapul, Dillinger utolsó hónapjait, és egyúttal az FBI megalakulását meséli el.

Én azt hittem, hogy valami nagyon frankó nyitójelenettel rukkolnak majd elő, ha már ekkora dobra verték a mozit, meg minden. De ez elmaradt: egy börtönből való megszöktetést látunk, amely méltó módon alapozza meg a film unalmas hangulatát. Ugyanis nincs pörgés, csak párbeszédek, és szinte belassult történés, cselekvés.
A párbeszédek nem okoznak maradandó élményt, nem eresztenek el olyan szövegeket, amik később is megragadnak benned. Szimpla, sablonos beszélgetésekből áll. Az akciójelenetekre nem fektettek különösebb hangsúlyt, amit nagyon sajnálok. Pedig ebből az egész történetből sokkal, de sokkal többet kilehetett volna hozni.

Összegezve a Közellenségek nem épp az év gengszteres-kosztümös filmje, pedig nagyon vártam anno pár hónapja. Depp és Bale mentik meg a filmet, ráadásul a képi világ lett még rendesen visszaadva, van pár oké jelenet, de sajnos itt ki is fújt az egész. Sajnos egy stabil 6 pontnál többet nem tudok adni, ezt is jóindulattal kapja meg.

Tudom, hogy nem mai termés, csak épp idei, de a Kobra árnyéka sem úszhatja meg a boncolgatást. Még ha nem is tartozik az általam jónak vélt filmek közé, gondoltam vések róla néhány sort.

Kezdjük ott, hogy ennél a filmnél is előkerül az, mint pár korábbi bejegyzésnél: az eredetit imádtam kiskoromban, fanatikus voltam, satöbbi, satöbbi. Tehát vártam, hogy mit hoznak ki egy mozi verzióból, kíváncsi voltam, hogy a mai technikával mennyit ér egy G.I. Joe. Bár nagyon bevolt harangozva, ami nem is csoda, hiszen egy hatalmas látvány-lavina volt beígérve, amelyet persze meg is kaptunk, meg az extra kütyüket sem hanyagolták el, meg persze volt egy jó a rossz ellen séma, de nálam ennél többet sajnos nem értek el.

Kezdjük az elején. A MARS szervezet készített egy zöld folyadékot tartalmazó robbanófejet, amolyan nanoatkákkal, amelyek képesek átrágni a fémet. Egyszóval nagyon veszélyes, meg minden. A robbanófejeket természetesen ellopják, miközben azokat szállítja pár katona, aztán jönnek a Joe-k, majd elviszik a katonákat, hogy mi lenne, ha ők lennének az újoncok, meg minden.

Oké, a látvány az rendben van, de nagyon kevés a plusz dolog. Értem ez alatt, hogy pár momentumot leszámítva ezeket már láthattuk már akármelyik tömeg akciófilmben. Sajnos. De nálam itt körülbelül meg is áll a pozitívumok sora. És van rá magyarázatom is. Lássuk.
Eleve ott bukott meg nálam a dolog, hogy nagyon alaposan belecsempészték a karót nyelt hazafi fehér katona, és a jópofa, színes bőrű fekete katona srác karakterét, akik ugye egy párost alkotnak. Ez nálam már annyira sablonos, hogy nagyon. És ilyen lett egy Joe mozi, minden idők egyik legismertebb rajzfilmjéből 2009-re egy ilyen film készült.

Aztán az ellenfél ugye, a Kobrák. Ez már lehet, hogy szőrszálhasogatás, mármint ami most következik, de a Kobra maszk a rajzfilmben nem véletlenül volt tükör-álarc. Mivel a G.I. Joe a Kobrákon kívül a saját magában levő gonosszal is megküzdött, ez volt a lényege a tükör-maszknak. Itt meg… inkább hagyjuk.

Összesítve a G.I. Joe. Tény, hogy egy pörgős akciófilm, ezt aláírom. Nem spóroltak a pénzzel sem, pusztul a férgese rendesen. Csak voltak olyan gikszerek is még a fentebb leírtak mellett, hogy amikor a világ olyan átkozottul nagy veszélyben van, akkor miért az újoncokat vetik be? De ez már tényleg egy olyan baki, hogy belegondolva annyira egyértelmű. Na se baj. Nálam ez nem ért többet 5 pontnál. Ezt is jóindulattal. Sajnos. Pedig tényleg nagyon vártam, készültem rá. Lehet ez volt a baj, hogy túlságosan rá voltam készülve.

A legszomorúbbnak azt tartom, hogy amíg nekem, régről a G.I. Joe egy frankó, igazi old school rajzfilmsorozatként maradt meg, addig a mai gyerekeknek ez az egész fogalom sajnos ezzel a filmmel kezdődik, és így marad meg bennük. Ezt elszúrták, én legalábbis így vélem.

Lehet, hogy kicsit beteges, hogy hajnalok hajnalán, munkába menet előtt, enyhe hőemelkedéssel is blogot írok, de ez van.

Vannak ilyen nagyon előzetes poszterek, amelyeket az izgalom céljából nem visznek túlzásba; ha folytatásról van szó, akkor elég egy szám is rá. Persze a számból tudjuk már, miről is van szó.

Nem vagyok egy nagy romantikus vígjáték rajongó. Sőt, egyes filmektől ebből a kategóriából egyenesen herótom van, főleg a Freddy Prince Jr. féle, semmit mondó sablonos alkotásoktól. De persze biztos ezek is szépek meg jók, a maguk módján. Viszont én inkább kihagyom őket a továbbiakban. Ahogy azt eddig is tettem.

De itt van a (500) Days of Summer. Ez egy elég kellemes csalódás volt, de tényleg. Bár az elején a narrátor (mert bizony az is van) figyelmeztet minket, hogy ez nem egy tipikus love story, annyira nem foglalkoztam ezzel a mondattal. Pedig igaza volt, nagyon is igaza. Igazából a megannyi jobbnál jobb kritika miatt vettem rá magam, hogy megnézzem ezt a filmet.

A film úgy indul, hogy egy rövid bevezető, majd a 290. napot látjuk. Tom ki van akadva, mert a barátnője, Summer szakított vele. Aztán vissza az elejére mármint az első napra, a film pedig ide-oda ugrál az időben. Minden jelenet előtt jelzi, hogy hányadik napot is látjuk. És egyáltalán nem zavaró ez a nagy összevisszaság, sőt: az első számú pozitívum mindenképp ez.
Míg Tom (Joseph Gordon-Levitt) az a fajta srác, aki egész életében az igazit kereste, addig Summer (Zooey Deschanel) nem hisz a szerelemben, inkább szabadon éli ki magát, amíg fiatal. Summer egy új alkalmazott, ahol Tom dolgozik, a srác pedig amolyan szerelem első látásra stílusban kezd rányomulni. Ez tényleg nem egy újabb, snassz szerelmes vígjáték. Bár tény, hogy nem is az a jaj de vicces film, de azért akad pár jobb poén. Itt inkább a kialakuló kapcsolatra próbáltak összpontosítani, azt pedig jól összekuszálva, de azért lehet követni a dolgokat.
Tom figurája már majdnem a lúzer kategóriába megy át, de szerencsére azért valamivel magabiztosabb srácot kapunk.
Az időbeli ugrabugrák és a kiváló színészi játékok mellett, amik sokat dobnak a filmen, azok a zenék. A soundtrack megfelelően tükrözi a film hangulatát, és ennél több úgy gondolom, nem is kell.

Engem a (500) Days of Summer teljesen jó hangulatba hozott, szerintem mindenki nézze meg, aki tudja. Legalábbis én nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek. Még azoknak is, akik nem rajonganak a hasonló stílusú filmekért. Én is ilyen vagyok, de ez nálam bejövős. Amúgy pont azon gondolkoztam, hogy ha nincsenek összekeverve a napok, ez a film úgy is teljesen jó lett volna.

Van, amikor a rajongók nem bírnak magukkal, és a kreatívabbak elkezdenek alkotni nagy unalmukban. Valahogy így készülnek el a fake poszterek, a fanok által kitalált alkotásokról. Néhány köztük elég meggyőző, sőt, megtévesztő tud lenni.

A tavalyi nagy siker, a Dark Knight után özönlöttek a netre a rajongók által készített poszterek a 2011-es folytatásról.

Legelőször ez a poszter került fel a világhálóra. Itt Riddler-t jelölik meg gonosznak.

Ez elég hitelesnek néz ki, tényleg szép munka. Legelőször én is elhittem annak idején, de utánaolvasva kiderült, hogy ez egy bizony kamu poszter. Persze nem álltak meg, készült egyre több és több...

Ezen viszont mekkorát nevettem! Fight Club 2? A többi otthon kreált poszterhez képest ez elég amatőr munka lett. Mindenkire rábízom, hogy mennyire is nevetséges.

Amióta annak idején, még nagyon régen láttam az előzetes posztereket, már akkor baromi kíváncsi voltam a 9-re. Tudtam, hogy Tim Burton keze is benne van a dologban, így rosszul nem sülhet ez a produkció. Még, ha csak producerként is vett részt, már akkor is egyféle garancia. Elvégre ő sem adja mindenhez csak úgy a nevét.

2005-ben készült el a 9, mint rövidfilm, amelyet most elnyújtottak, megspékeltek több akcióval, és 2009-re végre az egész estés változat is megjelent. A rendező, Shane Acker eddig nem nagy múltú ezen a téren, viszont annál több gyakorlattal rendelkezik. A kisfilm változatért is ő a felelős, de például a Gyűrűk Ura záró fejezetében a vizuális effekteket is neki köszönhetjük.

Tessék elképzelni egy poszt-apokaliptikus, animációs sci-fi-t. Gyönyörűen elkészített, mégis egy szanaszét rombolt világot idéző háttérrel megfejelt film, hozzá leginkább passzoló zenével, Danny Elfman módra.
A történetről annyit, hogy az emberek kihaltak egy gépek elleni háborúban. Egy tudós elkészített kilenc rongybábút, amelyekbe halála után a lelke átköltözött. A kilenc bábú neve mind-mind sorban számok. Amikor az utolsó báb, 9 feléled, nem tudja, hol van, ki is ő valójában. Találkozik 2-essel, majd rájuk támad a bábúk ősellensége, a Bestia, aki elviszi magával 2-est. Később 9-re rátalál a többi báb. Sikerül rávennie a félszemű 5-öst, hogy induljanak el 2-es felkutatására.

A bábok hangjai között olyan színészek lelhetők fel, mint például Elijah Wood, Crispin Glover, vagy épp Martin Landau. Én eredeti hanggal néztem, valójában nem tudom, létezik-e szinkronosan, de nem is érdekel. Ezt így lehet élvezni igazán. Eredetin.
A látvány egyszerűen magával ragadja az embert. Precízen, pontosan, szépen kidolgozott háttérrel van dolgunk. Minden apró részletre odafigyeltek. És szerintem teljesen jó, hogy végre az animációs filmek adta lehetőségeket egy ilyen sötét hangulatú filmhez is felhasználták.
Shane Acker nevét jól meg fogom jegyezni, és folyamatosan csekkolni fogom, hogy min is töri a fejét. Mert engem most a 9-el meggyőzött, nem is kicsit. Oké, persze biztos felkapottabb lett a film attól, hogy Burton neve is fel volt tüntetve, meg hogy támogatta a produkciót. De szerintem jó oka volt a rendezőnek, hogy segített a 9-nek. Elvégre nincs messze az ő műfajától sem.

A bábúk. Hát azok megint csak jól néznek ki, szerintem. Sokszor már a félelmetes kategóriába sorolnám őket, de elvégre ők a jó oldalon állnak. Valójában a bábúk kinézete volt az, ami igazán megfogott még annak idején. Durván szürreális az egész, amely nagyot dob az egész produkción.

A 9 tehát egy egész pofásra összehozott, sötét animáció, amely egyszerre fantasy, dráma, sci-fi és akció. Jót szórakoztam rajt, tényleg izgalmas. Mindamellett kellőképpen elvont, amely miatt ez lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni. Az elején nem kell sok felvezetés, hogy belendüljön a sztori, aztán egyik cselekmény követi a másikat. A bábúkért sokat izgulhatunk, sőt: volt, hogy már túl sokat. Értem ez alatt, hogy éppen elment az egyik robotszörny, két perc múlva újra megtámadták őket. De nem mondanám, hogy annyira túlzsúfolt lenne.
Ilyen, és ehhez hasonló animációkat akár hetente el tudnék viselni. Nálam a 9 stabilan 9 pont. Milyen ironikus, nem? Bejönnek az efféle hangulatú és képi világú dolgok, úgyhogy nem csalódtam benne.

Ezt a filmet elég nagy várakozás előzte meg. Remélem, hogy nem lesz nagyobb az előzetes felhajtás, mint ami valójában jár neki. Roland Emmerich rendezőnek nem ez az első húzása, hogy globális pusztításba fog: pl. Függetlenség napja, Holnapután. Maradjunk annyiban, hogy a 2012 még ezeket is überelte.

Hogy őszinte legyek, ekkora látványkolosszust még nem láttam. Spórolni nem spóroltak, jó pár „húúú bazzeg” elhangzott a zúzósabb jelenetek közben. De tényleg. Látványilag maximálisan helyén van a film, sőt, ezért külön csillagos ötös jár. És hogy mi a probléma a filmmel? Csupán csak annyi gondom volt vele, hogy nem hagyták ki belőle a szokásos, hollywood-i sémákat. Na itt kicsit elcseszték.

Egy alapos felvezetővel kezdünk, egészen 2009-től kezdve, több helyszínen tárják elénk, hogy mi is lesz majd pár év múlva. Vészjósló zene, ötpercenként változó évszámok, mígnem eljutunk 2012-ig, és megismerhetjük a főszereplő, Jackson Curtis (John Cusack) családi problémáit. Na hiszen, ez várható volt, hogy nem maradhat ki belőle ez sem. Na de sebaj, hiszen Jackson a gyerekeit viszi kirándulni a Yellowstone Nemzeti Parkba, ahol egy tó már nincs meg, helyette döglött állatok, valamint katonák jönnek és kutatók, akik kitessékelik őket a parkból. Lassan kiderül, hogy a kormány mélyen hallgat egy közelgő apokalipszisről.
Aztán hamarosan durr, durr, beindul a zúzda!
A színészek. Nekem személy szerint nem volt gondom a szereplőgárdával, hiszen nem volt vészes a felhozatal. Az egykori írót, aki 500-nál kevesebb könyvet adott el, ma pedig limuzin sofőr, John Cusack alakítja, méghozzá egész jól. Volt feleségeként Amanda Peet-et láthatjuk. Aki még említésre méltó, az elnök szerepében Danny Glover. Woody Harrelson pedig igazi színt visz a történetbe. Múltkor írtam, hogy a Zombieland-el nagyon megkedveltem, és ebben is nagyon nagy figurát alakít, egy eszelős rádiós szerepében. Ha csak kis időre is, de jókat röhöghetünk rajta.

Ez szigorúan, kötelezően moziban nézős, vagy nagyképernyőn. Látvány szinten durván megkapjuk a magunkét, csak úgy éreztem, hogy ezzel akarnak minket lekenyerezni. Miért is? Talán a gagyi párbeszédek miatt. Többek közt. Tehát elég vegyesek az érzelmeim.
Aki elmegy, és megnézi moziban, az tényleg jól fog szórakozni, tehát semmiképp nem bántam meg, hogy megnéztem. De Hollywood már csak ilyen. Van egy láthatatlan mérlegük, amelyre pakolnak jót, pakolnak rosszat, szóval kell az egyensúly. Csak nem mindegy, hogy melyik oldalra billenik inkább az a bizonyos mérleg.

A szereplők a topon voltak, a történet a világvégéről megint csak úgy indul, hogy nő a feszültség. Csak ez később kicsit itt-ott leül, de sikerül időben észbe kapnia, és sodorni minket tovább az árral. A 2012 tény, hogy szerintem az eddigi legjobb katasztrófafilm. Engem nehéz ebben a kategóriában megnyerni, de erre tényleg kíváncsi voltam, és meg is kaptam a magamét a két szemem közé. De mivel tényleg túlzásba vitték a hollywood-i sablonokat, így sajnos csak 6 pont jár érte. Pedig eredetileg 7 lett volna, de alaposan átgondolva ez nálam egy stabil 6-os. Se több, se kevesebb. Ez pont ennyit ér. Nem bántam meg, piszok jól szórakoztam, de aki teheti, moziban nézze meg, csak ott fog ütni, monitoron fele annyit se.

Erre én már egyszerűen nem tudok mit mondani. Hogy Darko sztori harmadszorra? Ne csinálják már ezt könyörgöm! Most minek ezt erőltetni?

Az elsőt a Donnie Darkót imádtam, valójában életem filmjéről van szó, nekem ez az első számú kedvenc (hamarosan lesz majd írás). A folytatás, a Samantha Darko már elég csúnya bukta volt, egyenesen DVD-re érkezett, nem is csoda. És most tervezik a harmadikat.

Engem az sem nyugtat meg, hogy az első rész rendezőjét, Richard Kelly-t akarják megnyerni hozzá. Remélem, nem kell neki annyira a pénz, hogy meggyalázza saját, elsőrendezésű filmjét egy harmadik, minden bizonnyal erőltetett epizóddal.

Nem mondom, hogy várom, de ha lesz harmadik Darko tale, akkor megnézem. Próbálok semlegesen viszonyulni hozzá majd, elvégre nem mondom, hogy nem fog tetszeni. Majd meglátjuk.

Na de most komolyan. Vincent Vaughn soha nem fog kitörni? Oké, voltak jobb filmjei, például akármennyire is fárasztó poénokkal van telezsúfolva, a Kidobós szórakoztató volt. Az Ünneprontók ünnepe pedig elég komoly előrelépés. Aztán itt volt a tavalyi Négy Karácsony, amelyet én bár nem láttam, sok kritikát olvastam róla. Na most ezek nem dicsérték az egekig a filmet, sőt. De véleményt így ez által nem is mondok róla, talán majd egyszer én is rászánom magam. Várjunk csak! Nem! A Páros mellékhatás ugyanis most elvette a kedvem Vincent filmjeitől. Egy időre legalábbis biztosan.

Valahogy úgy tudnám leginkább jellemezni a filmet, mint egy unalmas, nyaralási videót – sztárokkal. Kezdem az elején. Jason és Cynthia házasok. Csak hogy nem lehet gyerekük, és ez bizony akkora feszültséget szült köztük, hogy már a váláson gondolkoznak. Utolsó lehetőségük az Éden nevű trópusi paradicsom, amely amellett, hogy gyönyörű, tele van házasságsegítő programokkal. De Jasonéknek nincs túl sok pénzük, vagyis mivel ez az egész csoportosan olcsóbb, három másik párral (ja ők, így a négy pár ők barátok amúgy) próbálják megbizniszelni, hogy mi lenne, ha így együtt mennének? A többiek így vagy úgy, de belemennek, hiszen azt hiszik, amíg Jason és Cynthia majd terapeutákhoz jár, addig ők majd jókat lazítanak. Rosszul hitték. A terápiákon mindenkinek részt kell venni. És itt kezdődnek a gondok.
Felmerült gondjaim a Páros mellékhatással kapcsolatban hosszú lenne felsorolni. Oké, aláírom, hogy nevettetni nehéz, meg hogy én sem tudnám jobban megcsinálni, de ez az egész, úgy ahogy van, nem tetszett. Kezdeném ott, hogy tele van felesleges jelenetekkel. Ami van, és amit „poénnak” szántak, az annyira nem is lesz vicces. Persze volt pár alkalom, amikor felnevettem, de ez kevés. Túlságosan kiszámítható az egész, ráadásul a cselekmények nem vezetnek jóformán sehova. Eléggé tömegfilm lett, sajnos.

Persze akadnak ismerős arcok, akik próbálják megmenteni a filmet. Pontosabban szerették volna. Miért is? Ja igen, Kristin Davis. A Szex és New Yorkból. Hát felejtős ebben a filmben, az biztos. És még ki? A nagy öreg Jean Reno is felbukkan. Én bírom az öreget, szó se róla, de én el nem hiszem, hogy ennyire kell neki a pénz: szerintem élete legrosszabb szerepében láthatjuk.

Producer, forgatókönyvíró, színész. Vincent bácsi eme három kategóriában felelős ezért a filmért. Állítólag új filmen töri a fejét. Én tényleg bízom benne, hogy nem fogja azt elszúrni, mert korábban tényleg alakított jókat, de most… A Páros mellékhatás egy felesleges próbálkozás. Nagyon felejtős darab, igazából mindenkit csak óva tudok inteni tőle. Persze egyszer, ha kínkeservesen is, de végig lehet szenvedni. Nagyon B-kategória lett, de nem is akarom tovább fikázni, pedig tudnám; mindenki nézze meg, aztán el lehet dönteni. De engem nem győztek meg vele.

Na most erre vagyok rápörögve ezerrel! Ez biztos nagyon cool lesz, újabb képregényadatáció. Itt pedig az IMDB oldal.

A szemfájdító poszter, valamint a meggyőző történet után már egyre inkább kíváncsi voltam Sam Rockwell új filmjére.
És igen, a Moon a legújabb bizonyíték arra, hogy jó sci-fi létezik mindenféle modern űrhajók és lövöldözés nélkül is. A majdnem egyszereplős film kissé elgondolkodtatja az embert.

Sam Rockwell-t láthattuk korábban a Halálsoron-ban is, de engem a Fulladással győzött meg. Egy szimpla, de tehetséges színész, és máris kész volt a Hold project. Több nem is kellett. Alacsony költségvetésű ugyan, de nem mondanám, hogy érezni lehetne rajta.
Duncan Jones, első filmes rendező ugyan, de kezdésnek a Moon úgy gondolom, hogy egy egész szép kiugrásnak bizonyul. Szóval ha ehhez hasonló mozikkal dobálózik a továbbiakban is, azt hiszem jóban leszünk.

A történet nagyvonalakban annyi, hogy a nem túl távoli jövőben a Föld az energiáját a Hold kőzetéből nyeri. Csak hát azt ugye elő is kell teremteni: Sam, immáron három éve a Holdon állomásozik, kutatva az energiáért. Két hét, és mehet haza. Feleségével videó üzeneteken keresztül kommunikál. Egyetlen társa Gerty, egy robot, akit arra programoztak be, hogy Sam-et segítse. Így Gerty a kommunikációra is képes. Sam az egyik holdjárás során balesetet szenved. Nem emlékszik, hogy került vissza az állomásra. Ám amikor felébred, talál magán kívül egy másik asztronautát is, aki hajszálpontosan hasonlít rá.
Való igaz, kissé vontatott a film, de ha jól megnézzük, csak az első negyed órára lehet ezt ráfogni teljesen. Látunk egy férfit, aki egyedül él immáron három éve, távol a kék bolygótól. A történetet valahogy fel kell vezetni, ebben az esetben a vontatottság pedig elkerülhetetlen. Úgyhogy részemről ez nem vált hátrányára a filmnek.
Az egész filmnek szép képi világa van. A zene az megunhatatlan, tényleg passzol a Hold világához.

Aki szereti a kissé vontatott, mégsem unalmas, majdnem egyszereplős sci-fi-t, annak a Moon egy tökéletes, másfél órás kikapcsolódás lesz. Mindenféle extra nélküli mozi. Nem vittek túlzásba semmit, mégis leköti az embert maximálisan. 8 pont.

Újranéztem a 2005-ös Fegyverneppert, Nicholas Cage-el. Emlékszem, annak idején, amikor először láttam, nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet. Most, hogy sikerült beszereznem, már maximálisan rákoncentráltam a történetre, az egész filmre. Az eredeti címe Lord of War, és mégis azt mondom, hogy bár kevés jó magyar fordítás létezik, a Fegyvernepper mégsem olyan vészes cím.

A film az ukrán származású Yuri Orlov (Nicholas Cage) fegyvernepper életébe enged bepillantást, aki testvérével, Vitaly-val (Jared Leto) a világ legveszélyesebb háborús övezeteit látják el fegyverekkel. A történet telis tele van fordulatokkal, és láthatjuk, milyen egy fegyverárus élete. Ráadásul nyomában az Interpol ügynöke is (Ethan Hawke). Yuri az évek során üzletel többek közt diktátorokkal, valamint nem egyszer kerül halál közeli helyzetbe.

Egy nagyon konkrét elbeszélést láthatunk-hallhatunk. Bár van eleje, közepe és vége is a sztorinak, tehát nagyon összetett, mégis sokszor úgy éreztem, hogy nem kötött le eléggé. Meg hát Nicholas Cage. Nem azt mondom, teljesen jól alakította a fegyverárust, szó se róla, csak épp nincs nagyon „ukrán feje”. Lehet, hogy túlságosan megszoktuk amcsi szerepekben, nekem így, ukránnak elég furcsa volt. Ráadásul itt van még a filmbéli öccse…hát tudom, hogy ez csak egy film, de szerintem Jared Letóval abszolút nem hasonlítanak egymásra.

A kezdés az nagyon odatesz, elég rendesen megolajozza a területet a filmnek. A nyitó mondat, valamint amikor egy töltény szemszögéből látunk mindent, az rendesen el lett találva. Valamint törekedtek arra is, hogy a Yuri által megjárt országokat teljesen élethűen ábrázolják. Tehát ahol diktátori uralom van, ott tényleg elénk tárják rendesen, hogy milyen is az afféle rendszer.

Ha összegeznem kéne a Fegyverneppert, akkor egy ütős, kerek filmnek írnám le. Besorolását tekintve nem tudom eldönteni, hogy mit is mondjak. Lényeg ami lényeg: egy nagyon jó idézetektől hemzsegő, fegyvernepper életét bemutató férfi, valamint önpusztító öccse életét láthatjuk. Sokszor mégis úgy éreztem, hogy nem köt le teljesen, de amúgy stabil lábakon áll a film, de úgy éreztem, valami hiányzik. Vagy csak rossz hangulatban néztem éppen?

Néha bizony kell egy aprítós, zombis horror-vígjáték. Az idei év ügyeletes trancsírozó filmje a Zombieland, ez már tuti. Ruben Fleischer frankón összehozott egy élőhalott komédiát, hatalmas pofont adva ezzel a zombi filmeknek! Cool!

Woody Harrelsont sosem kedveltem igazán. Nem az, hogy ellenszenves volt, csak nem tudok sok filmet felsorolni, amely tetszett volna. De erről nem ő tehet. Talán a Született gyilkosokban volt okés, meg az Ed TV is rendben volt. Meg talán a Larry Flynt. A Zombieland viszont meghozta számára a kedveltséget – részemről legalábbis biztos.
Nem gondoltam volna, hogy nagy szám lesz a történet, hiszen nemrég néztem meg a Náci Zombikat, amely szerintem akkora bukta, hogy inkább nem is írtam róla. Pontosabban csak a feléig jutottam el, tovább valahogy nem bírtam nézni. Szóval kicsit vonakodva ültem le a Zombieland elé. Hiszen valamit nagyon el kell találni, ha ebben a kategóriában valaki jó filmet akar csinálni. Na most ezúttal sikerült! Tényleg egy ütős mozi, egy vérbeli vígjáték, zombikkal.

A történet? A zombik elleptek mindent. Columbus (Jesse Eisenberg), a kissé félénk srác megannyi szabályt dolgozott ki a túlélés érdekében: ezeknek köszönheti, hogy azon kevés emberek közé tartozik, akik még nem élőhalottak. Találkozik a magányos harcos kaliberű Tallahassee-vel (Woody Harrelson), akivel együtt folytatják útjukat. Zombikra vadászra, zombi mentes övezetet keresve. Találkoznak egy lány testvérpárral, akik bár elsőre makacs módon nem társulnak velük, később mégis összeáll a négytagú csapat.
És bár nincs megállás egy pillanatra sem, sőt: rögvest az elején a közepébe csapnak a történetnek: egy élőhalottaktól hemzsegő Amerikát láthatunk, mozgókamerás megoldással, valamint Columbus narrációjával.
A szabályok említésekor bevillanó szövegek, a képi belassulások sokat dobnak a film hangulatán. Ezért külön piros pont jár. Valamint a viccesebbnél viccesebb halálnemek is el lettek találva. Minden színész jól hozza az adott karaktert; Jesse Eisenberg és Woody Harrelson remekül kiegészítik egymást, holott ellentétek.

Ez a film tehát megér egy (vagy akár több) misét is. Piszok jól el lett találva. Bár nem olyan bélkiforgatós, mint mondjuk egy Terrorbolygó, a zombikat sem vitték túlzásba, de nevethetünk nem is akárhányszor. Woody Harrelsont most kedveltem csak meg igazán, és Bill Murray vendégszereplése is nagyot dob a filmen. Nyolc pont!

Hamarosan új év, az pedig többek közt új filmekkel jár. Íme egy lista a fontosabb, 2010-es filmekről.

• A legyőzhetetlen
• A szállítmány
• A szupercsapat
• A varázsló tanonca
• A Vasember 2
• Alice Csodaországban
• Alkonyat - Napfogyatkozás
• Az utolsó léghajlító
• Egek ura
• Eli könyve
• Farkasember
• Fűrész 7 (3D)
• Gulliver utazásai
• Harry Potter 7 (1.rész)
• Hova lettek Morganék?
• Igazából apa
• Így neveld a sárkányodat
• Jonah Hex
• Kaptár 4
• Komfortos mennyország
• Kutyák és macskák 2
• MacGruber
• Maci Laci
• Nanny McPhee és a Nagy Bumm
• Narnia Krónikái 3
• Párterápia
• Péntek 13 2.rész (3D)
• Percy Jackson és az Olimposziak - A villámtolvaj
• Perzsia hercege - Az idő homokja
• Piranha 3D
• Pirosszka 2
• Ragadozók
• Rémálom az Elm utcában
• Robin Hood
• Sherlock Holmes
• Shrek 4
• Step Up 3
• Szex és New York 2
• Szinglik éjszakája
• Titánok harca
• Toy Story - Játékháború 3
• Tőzsdecápák 2
• Tron 2
• Túl jó nő a csajom
• Valentin-nap
• Vén csontok
• Zöld Zóna