A következő címkéjű bejegyzések mutatása: *. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: *. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. április 13.
Undorító. Morbid. Röhejes. Vicces. Elborult. Elvont. Agymenés. Beteges. Groteszk. Szar. Ezek röviden és tömören a film jellemzői.
2013. január 24.
Végeláthatatlan bőrlenyúzás zajlik már néhány éve, amióta a Paranormal Activity a maga kis zsebpénzből összerántott költségvetésével brutál összegeket produkált a kasszáknál. Elérkeztünk oda, hogy negyedik rész, és elérkeztünk oda, hogy mélypont - ha az eddigi három epizód közül valamelyik kapcsán volt olyan érzésed, hogy ennél lejjebb már nincs, azt fejeltsd el gyorsan, mert a Paranormal Activity negyedik felvonása minden eddiginél gyalázatosabb minőséget produkál.
2012. július 2.
"A Vatikán nem akarja, hogy lásd ezt a filmet" - hirdeti a film posztere. Ezek szerint a Vatikánban ördögűzős horrorokkal ütik el az időt? Nyilván csak jó arcok akartak lenni, hiszen a film rossz.
Ördögűzős mozikból úgy tűnik, sosem elég, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ha nem is éves rendszerességgel, de néha azért felüti a fejét egy-egy próbálkozás a kategóriából, gondolván, hogy majd jól a The Exorcist nyomdokaiba léphet. Jó magam általában távol tartom magam az ilyen próbálkozásoktól, főleg, ha már messziről bűzlenek, viszont ez az egész hiszti a film körül adott egy kevés kis löketet, némi kíváncsiságot, és végül csak rászenteltem 80 percet az életemből. Kár volt? Az nem kifejezés.
Hiába, az ál-doku kivitelezés semmi másra nem volt jó, csak hogy minél kevesebb lóvéból megússzák, pedig az ilyen filmek esetében általában jó eséllyel sokkal közelibb élményt kapunk a látottakból, azonban a Devil Inside átlagon aluli minősége gondoskodik arról, hogy ez az élmény jócskán elmaradjon. De nem csak ezen a téren vérzik el a film: nem csak kifejezetten unalmas és milliószor lerágott jelenetekkel szolgál, amelyek mellett még a Rítus is egy remekműnek tűnik, de maguk a karakterek is a lehető legpocsékabbul lettek körülírva - az elmaradhatatlan, ördögűzés közbeni káromkodások pedig párszor egyenesen humorosra sikerültek, a gond ugye az, hogy ezt nem annak szánták.
Van történet is, mégpedig a nyolcvanas években egy nőt elmegyógyintézetbe zárnak, miután a pincéjében megölt pár embert, és minden jel arra mutat, hogy éppen ördögűzést végeztek rajta. Évekkel később a lánya indul el, hogy kiderítse, pontosan mi vitte rá az anyját erre a bűntettre, és ha arra kerülne a sor, akkor néhány pap segítségével újra próbálják kiűzni belőle a gonoszt.
A film egyetlen, igazi pozitívuma a rövid játékidő, amely még így is döcögősre sikerült, egyik parásnak szánt (nem az!) jelenettől a másikig nyögdécsel előre. Jóformán egyetlen pillanatig sem volt képes lekötni, horrornak sem igazán félelmetes, nálam így 1/10.
Ördögűzős mozikból úgy tűnik, sosem elég, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ha nem is éves rendszerességgel, de néha azért felüti a fejét egy-egy próbálkozás a kategóriából, gondolván, hogy majd jól a The Exorcist nyomdokaiba léphet. Jó magam általában távol tartom magam az ilyen próbálkozásoktól, főleg, ha már messziről bűzlenek, viszont ez az egész hiszti a film körül adott egy kevés kis löketet, némi kíváncsiságot, és végül csak rászenteltem 80 percet az életemből. Kár volt? Az nem kifejezés.
Hiába, az ál-doku kivitelezés semmi másra nem volt jó, csak hogy minél kevesebb lóvéból megússzák, pedig az ilyen filmek esetében általában jó eséllyel sokkal közelibb élményt kapunk a látottakból, azonban a Devil Inside átlagon aluli minősége gondoskodik arról, hogy ez az élmény jócskán elmaradjon. De nem csak ezen a téren vérzik el a film: nem csak kifejezetten unalmas és milliószor lerágott jelenetekkel szolgál, amelyek mellett még a Rítus is egy remekműnek tűnik, de maguk a karakterek is a lehető legpocsékabbul lettek körülírva - az elmaradhatatlan, ördögűzés közbeni káromkodások pedig párszor egyenesen humorosra sikerültek, a gond ugye az, hogy ezt nem annak szánták.
Van történet is, mégpedig a nyolcvanas években egy nőt elmegyógyintézetbe zárnak, miután a pincéjében megölt pár embert, és minden jel arra mutat, hogy éppen ördögűzést végeztek rajta. Évekkel később a lánya indul el, hogy kiderítse, pontosan mi vitte rá az anyját erre a bűntettre, és ha arra kerülne a sor, akkor néhány pap segítségével újra próbálják kiűzni belőle a gonoszt.
A film egyetlen, igazi pozitívuma a rövid játékidő, amely még így is döcögősre sikerült, egyik parásnak szánt (nem az!) jelenettől a másikig nyögdécsel előre. Jóformán egyetlen pillanatig sem volt képes lekötni, horrornak sem igazán félelmetes, nálam így 1/10.
2011. március 10.
A magyar cím pedig: A 41 éves szűz, aki felkoppintotta Sarah Marshall-t, majd írtó szarul érezte magát. Oké, akinek még van lelki ereje tovább olvasni a bejegyzést, annak elárulom, hogy ez a film kegyetlenül rossz. A címből könnyen ki lehet következtetni, hogy a 40 éves szűz, a Felkoppintva, Lepattintva és a Superbad című filmek kiparodizálása volt a cél. Viszont olyan mozik sem úszták meg, mint a Benjamin Button vagy épp a Twilight. Sajnos nem volt vicces egy kicsit sem.
Ami talán az egyetlen, halvány pozitívum volt, az a Jonah Hill-t parodizáló srác. És ki is fújt. Elég élethűen nyomta. A legirritálóbb szereplő címet pedig a Seth Rogen-t "alakító" fickó érdemelte ki, akit ne adj isten érdekelne a film, az majd megtudja miért.
Persze nem maradhattak el a már ezerszer lerágott poénok, az eredeti szkeccsek túlvariálása (tudom, hogy egy paródiánál pont ez a cél, de azért ne essünk át ennyire a ló túloldalára, mint itt), és még sorolhatnám. Még szerencse, hogy nem nyújtották túl, ez a kb. 80 perc is egy örökkévalóságnak tűnt. Érik már egy írás arról, hogy milyen volt régen egy paródiafilm és manapság milyen.
Az a helyzet, hogy ennél tovább nem akarom a szót szaporítani. Az értékelés 1/10, messze kerüljétek el.
Most látom csak, hogy a legutóbbi egypontos írásom is egy paródia volt, méghozzá a Stan Helsing. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretem a parodizált humort, de ez a két film tényleg a legalja mindennek, amit az elmúlt időben láttam.
Ami talán az egyetlen, halvány pozitívum volt, az a Jonah Hill-t parodizáló srác. És ki is fújt. Elég élethűen nyomta. A legirritálóbb szereplő címet pedig a Seth Rogen-t "alakító" fickó érdemelte ki, akit ne adj isten érdekelne a film, az majd megtudja miért.
Persze nem maradhattak el a már ezerszer lerágott poénok, az eredeti szkeccsek túlvariálása (tudom, hogy egy paródiánál pont ez a cél, de azért ne essünk át ennyire a ló túloldalára, mint itt), és még sorolhatnám. Még szerencse, hogy nem nyújtották túl, ez a kb. 80 perc is egy örökkévalóságnak tűnt. Érik már egy írás arról, hogy milyen volt régen egy paródiafilm és manapság milyen.
Az a helyzet, hogy ennél tovább nem akarom a szót szaporítani. Az értékelés 1/10, messze kerüljétek el.
Most látom csak, hogy a legutóbbi egypontos írásom is egy paródia volt, méghozzá a Stan Helsing. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretem a parodizált humort, de ez a két film tényleg a legalja mindennek, amit az elmúlt időben láttam.
2010. április 2.
A 2009-es év paródia mozijaként szolgált a Stan Helsing, amely még a maga műfaján belül is valami kegyetlen rossz lett!
A recept valami olyasmi volt, hogy akkor most egy horror paródia, de nem ám Sikoly és a többi tini borzongás, hanem old school rémisztgetőket a népnek! Szóval Jason, Freddy, Leatherface, Pinhead, Myers. A gond csak az, hogy a nulla színészi játékok, a borzalmas forgatókönyv és a kegyetlen unalmas jelenetek mellett egyetlen másodpercig sem volt vicces a film. Egy kicsit sem.
"Sweet dreams" - Freddy dedikál.
A történet főszereplője Stan Helsing, fiatal srác, egy videotékában dolgozik. Halloween estéjén buliba menne haverjaival, ám néhány kazettát el kell juttatnia egy helyre még előtte. Lassan kiderül, hogy hősünk az egykori vámpírvadász, Van Helsing leszármazottja, néhány sorozatgyilkos pedig már a nyomában van.
Természetesen a karakterek valami eszméletlenül idegesítőek voltak. Szegény Leslie Nielsen-t miért kellett belerángatni, a mai napig nem értem, de az öreg elvállalta, és ez a film még a Superhero Movie-nál is rosszabb lett.
Már a plakát is sok mindent elárul.
Amúgy az egészért a Scary Movie készítőit kell felelősségre vonni, ők azok, akikbe ezek szerint már egy csepp kreativitás sem szorult, hogy egy ekkora másfél órás baromságot képesek csak összehozni. Abszolút bukta, minden szó nélkül 1/10, az IMDb-n kapott jelenlegi 3,6%-ot pedig nagyon soknak tartom. A közelmúlt legrosszabb filmélménye volt számomra, nem is tudom, ki bólinthatott rá erre?
