Minden jel arra mutatott, hogy a Love lesz az új Fountain, és szinte végig érezni, hogy valami nagyon epic dolgot próbáltak összehozni sci-fi köntösbe bújtatva, csak sajnos az író/rendező William Eubank kezéből olyan szinten kicsúszott a gyeplő, hogy a film még azelőtt hullik darabokra, mielőtt legalább az alapkoncepció világossá válna számunkra. Vizuális téren a film abszolút megállja a helyét, igazi, nagy vászonra való hullámvasút, bevallom, már csak a látvány miatt megért volna egy mozijegyet, viszont akkora felhajtást nem kapott a produkció.

Pedig maga az Angels and Airwaves zenekar tagok voltak a film producerei.

A Love sajátos tálalásban boncolgatja az emberi kapcsolatok fontosságát, ezeknek szükségességét. A történet egyik szála 1864-ben veszi kezdetét, amikor is az amerikai polgárháború idején Lee Briggs kapitányt egy rejtélyes, idegen objektumhoz vezénylik. A sztori másik vonalán egy űrhajóst, Lee Millert láthatunk, amint már évek óta egyedül tengeti mindennapjait a világűrben, küldetését teljesítve. Miután megszakad a kapcsolata a Földdel, lévén, hogy odalent valami nagyon nagy gáz van, Miller az egyedüllétben próbálja megőrizni józan eszét, illetve próbál beletörődni, hogy fent ragadt. Egy naplót talál a hajón, méghozzá Briggs kapitányét, a polgárháborúból.

A legegyszerűbben úgy tudnám felvázolni, hogy az egész egy 2001: Space Odyssey és egy Fountain előtti tisztelgés próbál lenni, nyomokban talán még a szintén tavalyi Tree of Life ugorhat be egyes jeleneteknél. Ez így leírva nyilván sokaknak jól hangozhat, viszont kellő mennyiségű kreativitás hiányában szenved a film mindössze másfél órás játékideje. Valahol érezni az igyekezetet, hogy főleg az imént említett mozik rajongóit próbálták becélozni vele, hiszen egy jókora adag elvontságra nem árt felkészülni. ha bepróbálod. Főleg a film vége volt az, amely már túlontúl zavaros vizekre sodorta az addig bejárt utat, ami még egész kellemesen csordogált.

Annyira nem tudnám lehúzni, mert az a része tetszett, hogy teljesen sejtelmes, misztikus az egész, voltak jobb pillanatai, de bevallom, ezt inkább egy rövidfilm keretein belül kellett volna kigondolni. A zenék viszont nagyon ütnek, pedig nem vagyok AVA rajongó, igaz, nem is az ismertebb számaik szólnak, csupán csak alapdallamokat komponáltak hozzá. 5/10. Mindenképp valami tűéles felbontásban nézzétek, ha végül rávetemedtek.

Az Angels and Airwaves zenekar filmje. Persze nem szó róluk fog szólni. Az egész film egy űrhajósról szól, aki egyedül van, a többit meg bevallom, én sem értem pontosan. De már pont emiatt k*rvára érdekel. Gondolom akinek tetszettek olyan filmek, mint a Moon, vagy épp a Mr. Nobody, az nem igazán fog csalódni. A trailert érdemes megnézni.