Ismét elérkezettnek láttam az időt, hogy egy posztba sűrítve írjak pár filmről, amelyekről amúgy nincs kedvem és/vagy időm és/vagy erőm többet írni. Ezúttal a megszokott öt helyett három jutott, csak hogy végre ezekről is ejtsek pár szót, mert már ki kellett írnom magamból.

Charlie Bartlett - Az élet iskolája
Na, ettől a filmtől annyira jó kedvem lett, hogy nagyon. Még anno megjelenés tájékán láttam félig-meddig, de nem volt túl sok épkézláb emlékem róla, aztán múltkor (jó múltkor) láttam 599-ért, be is került a gyűjteménybe. Pár hete repült a lejátszóba, a film pedig teljesen jó hangulatot áraszt. Charlie Bartlett (Anton Yelchin, akit már jó régóta nagyon bírok) gazdag anyuka gyereke, bekerül egy állami iskolába, ahova nehéz a beilleszkedés, főleg neki. Ám amikor ő lesz a suli önjelölt pszichiátere, máris nagy lesz a népszerűsége, és bele is szeret az igazgató (Robert Downey Jr.) lányába (Kat Dennings), aki ezt nem nézi jó szemmel. Néhol picit kiszámítható ugyan, ráadásul van amikor csöpögősebb a kelleténél, de azt hiszem, hogy 7/10.

Daredevil - A Fenegyerek
Na, ez eddig totál kimaradt, nem is értem, hogyan. A múltkor elcsíptem a tv-ben, és most az egyszer áldom az eget a reklámoknak, mert jót tett picit, hogy félóránként tudtam szellőztetni az agyam mellette. Nem egyszerű film, abból a korszakból, amikor több gagyi képregényfilm is érkezett, de a Daredevil esetében én kicsit rosszabbra számítottam. Matt Murdock gyerekkorában megvakult, azóta érzékei kifinomultabbak az átlagosnál jóval. Nappal ügyvéd, éjszakánként pedig ő Daredevil, a jelemzes igazságosztó. Ben Affleck nem a legjobb szuperhős karakter ugyan, de Colin Farrell zseniális volt Bullseye személyében. Michael Clarke Duncan picit már túlzás volt néhol, de Jon Favreau viccesen aszisztált Affleck mellett. Mint mondtam, rosszabbra számítottam, először 5 lett volna, de 6/10.

Collateral - A halál záloga
Ezt a filmet most néztem meg harmadszorra, de talán most először eredeti nyelven, és hát még mindig lenyűgöz. Michael Mann zseniális rendező, ezúttal is elkapta a fonalat. Amolyan éjszakai film, erről a hangulat, a Los Angeles-i bevágások és a zenék is tehetnek. Max (Jamie Foxx) taxisofőr, akinek ezúttal egy bérgyilkost, Vincent-et (Tom Cruise) kell fuvaroznia. Öt áldozat, egy éjszaka alatt. Nincs kiszállás. Olyan arcok bukkannak fel rövid időkre még, mint: Javier Bardem, Mark Ruffalo, Forest Whitaker, ja és egy mondat erejéig Jason Statham. Az van, hogy Foxx remekel a kissé visszahúzódó sofőr személyében, míg mellette Cruise az úriember bérgyilkosként egyenesen fantasztikus. Sajnos a végén a "csattanót" már előre lehetett látni, viszont a diszkós jelenet azt hiszem, mindenképp megdobja egy ponttal. Így 8/10.

A helyzet az, hogy ha összegyűlik kellő mennyiségű film (azt hiszem 5 az pont elég lesz), akkor havonta jelentkezem ezzel a rovattal. Persze inkább csak a régebbi filmekre fogok összpontosítani, amelyekről nincs kedvem-erőm-hangulatom pár sornál többet írni, és nem érnek meg egy külön bejegyzést. De ez amúgy nem azt jelenti, hogy régi filmekről abszolút nem fogok majd külön írni. Ja, és amik itt megjelennek pár sorban, azokat nem feltétlenül mostanában láttam.

Lódító Hódító (The Invention of Lying)

Íme egy újabb iskolapélda arra, hogyan kell egy remek alapötletet nem túl jól kihasználni. A történet ugyanis egy olyan világban játszódik, ahol nem létezik a hazugság. Még a filmekben sincsenek fikciók, a reklámok is közlik, ha pl. a Coca Cola egészségtelen. Mark Bellison élete romokban, ám amikor feltalálja a hazugságot, rájön, mekkora hasznot húzhat belőle. Eleinte jól indul a film, bár picit már a kezdésnél erőltetettnek éreztem. Sajnos végül a kivitelezésen bukott meg a dolog, nem erre számítottam. Néhol a film már túl drámai, de ez persze nem baj. 5/10.

Köszönjük, hogy rágyújtott! (Thank You, for Smoking!)

Ezt a filmet imádtam. Jason Reitman 2005-ös filmje, aki azóta például a zseniális Egek Urával is jelentkezett. Elég társadalomkritikus az a mozi. Nick Naylor (Aaron Eckhart) PR szakember, munkaköre pedig: népszerűsíteni a dohányzást a mai világban. A másfél órás játékidő pikk-pakk elszállt amúgy. Bár mindenhol vígjátéknak van beállítva, de közel sem az, inkább több a drámázás, meg a polgárpukkasztás. Szórakoztató. 8/10.

Égető bizonyíték (Burn After Reading)

Bár nem ez a Coen testvérek legjobb filmje, de a komolytalanságaikat nézve korrekt filmról van szó. Osbourne Cox-ot (John Malkovich) menesztik a CIA-tól, aki ezek után megírja a memoárjait. Ám a CD-re mentett emlékiratok két ügyetlen edzőtermi alkalmazott kezébe kerülnek, akik úgy döntenek: zsarolnak. Persze ennél összetettebb a sztori, több szálon fut, amelyek mindig kuszábban futnak össze, mindenki megcsal mindenkit, Brad Pitt pedig baromi vicces, Clooney meg szimplán hihetetlen. 7/10.

Transamerica

Abszolút felkészületlen voltam ezzel a filmmel kapcsolatban, de kellemes csalódás lett végül. Felicity Huffman egy transzszexuálist alakít, akinek már csak egy műtét van hátra, hogy teljesen nő legyen (gondoltam kitaláltátok melyikről van szó). Ekkor derül ki, hogy van egy fia, akit szárnyai alá vesz. Amit utólag sajnálok, hogy szinkronnal néztük, mert rengeteget rombolt az élményen, kíváncsi lettem volna, Huffman hogyan játszik a hangjával, mert az alakítása kiváló. Lehetett volnas 7 is, de így csak 6/10.

Nehéz idők (Harsh Times)
Ez egy nagyon kemény film, tényleg. Bár nem ez Christian Bale legjobbja, de nem semmi, mekkorát alakít ebben is. Két régi jó barát munka után kajtat, pontosabban mindig találnak valami jobb programot, miközben minden szarba belekeverednek. Egyikük, Jim (Bale) háborús veterán, elég labilis idegzetű fickó, minden álma, hogy zsaru legyen. Barátja, Mike (Freddy Rodriguez) azért akar dolgozni, hogy ügyvéd barátnője (Eva Longoria) ne cseszegesse annyit. A filmben akadnak elég durva dolgok, néha picit leül, de sikerül felkapaszkodnia, hogy megint tetőfokon legyen az izgalom. 7/10.

Ugye már volt egy ilyen filmfüggés, most itt a második. A játékszabály egyszerű: olyan filmek pár mondatban, amelyekről írnék, de sajnálok rá egy saját posztot, vagy csak egyszerűen nincs kedvem/nem tudok ennél többet írni. Itt inkább régebbi filmekre gondolok persze. Ezeket gyűjtöttem ezúttal egy csokorba.

A hazugsággyáros (Shattered Glass)

Ez amúgy simán jó film is lehetett volna, csak hiányzott belőle valami, néhol picit üresnek éreztem. Megtörtént eset alapján, egy Stephen Glass nevű fiatal újságíróról szól, akire az lap új szerkesztője gyanakodni kezd. Szépen lassan összeáll a kép, hogy Glass eddig leközölt cikkeinek minden egyes szava hazugság. Az alapanyag tökéletes volt, sajnos rossz rendező kezébe került. Idővel azért újranézhető, 2003-as film. Én tavaly láttam, miután pár száz forintért megvettem, most már megnézném megint, ha lenne rá időm. 6/10.

Good Night, and Good Luck!

George Clooney rendezése, olyan színészekkel, hogy befonod a hajad: David Strathairn, Jeff Daniels, Robert Downey Jr., Frank Langella és persze Clooney. Rétegfilm, mivel szinte végig csak beszélnek benne. A téma pedig a kommunizmussal való vádaskodás az ötvenes évek Amerikájában. Ehhez párosul a korhű ábrázolás, feketén és fehéren. Néha megszólal a jazz, a cigarettafüst pedig mindvégig ott száll a levegőben. Igaz történet. 8/10.

A túlvilág szülötte (Unborn)

Ez a horror egyszerűen borzasztó volt, úgy kellett végigszenvedni. Mindössze néhány apró pozitívum akadt, de összességében egy hablaty az egész. Sok maradandó dolog nem maradt meg bennem. Van egy csaj, akit rémálmok gyötörnek, és egy spiritisztához fordul, majd kiderül, hogy van valami rossz a lány nemzedékének múltjában, ami most itt van. Annyira jelentéktelen amúgy a másfél óra, hogy ezt a sztorit is úgy kellett kipuskáznom. Gary Oldman pedig szégyellje magát, hogy ilyet elvállalt. 3/10.

C.R.A.Z.Y.
Nekem ez tényleg nagyon tetszett, pedig nem szolgál túl sokkal, de azt mégis jól adagolja. Egy Zac nevű kanadai srác életét követhetjük nyomon. Ami a pláne, hogy elég bizonytalan, mármint ami a szexuális beállítottságát illeti. Környezete ezt nehezen viseli, főleg a család. Persze nem végig a meleg-dolgon van a hangsúly, csak nagy részt. A film üde színfoltja amúgy az apa, ahogyan előadja minden Karácsonykor ugyanazt a dalt, na ott szinte az összes alkalommal borultam. 8/10.

Egy veszedelmes elme vallomásai (Confessions of a Dangerous Mind)
Szintén egy Clooney rendezés, szintén megtörtént esemény alapján. Chuck Barris (Sam Rockwell) élete, aki nappal tv producer volt, éjszaka pedig a CIA bérgyilkosa. A tálalás elég egyedi, de a kaszting itt is hatásos: Sam Rockwell, George Clooney, Drew Barrymore, Julia Roberts, Ruther Hauer, Maggy Gyllenhaal, valamint egy Brad Pitt és Matt Damon cameo! Néhol picit leül, egyes helyeken pedig kicsit furcsa, de korrekt film, Rockwell-t pedig öröm nézni, mert uralja a filmet. 7/10.


Ennyi jutott erre az alkalomra. Biztos lenne még írni mikről, amikre nem akarok külön bejegyzést szentelni, de öt film egy posztba szerintem pont elég. Majd érkezem hasonló csokorral, ha összegyűlik újra.

Na, mostantól, bizonyos időközönként lesz ilyen is. Ha nincs kedvem, nem tudok vagy nem akarok egy filmről sokat írni, akkor azokat majd belesűrítem egy ilyen bejegyzésbe. Ezek vannak most.

Hívatlan vendég (Uninvited)
Az elmegyógyintézetből kiszabadult lány képtelen feldolgozni beteg anyja halálát. Testvérével együtt kénytelenek végignézni, ahogy apjuk újra megnősül, de az új anyukával valami nincs rendben. Elkezdenek nyomozni és meglepő dolgok derülnek ki. A történet röviden ennyi, vagyis bőven elég ennyit tudni. Sajnos nem sikerül tartani a feszültséget, valamint a színészi játékok sem kiemelkedőek. A végkifejlet pedig hát kiábrándító, nem utolsó sorban pedig lehet rá számítani. 4/10.

Variációk szexre (Young People Fucking)
Kellemes meglepetés volt a film. A fő témája ugyebár a szex, ezen belül is egyetlen éjszaka története, más-más szereplőkkel, más-más környezetben, hat fejezetre bontva. Itt van a házaspár, az exek, a barátok, a lakótársak, és az első randi. Őket láthatjuk, hogy a fejezeteket (amelyek természetesen egy szexszel túlfűtött este állomásai) hogyan élik meg. A legjobbak a házaspár, ellenben az exek nagyon lehúzzák a filmet. 990-ért már kapható DVD-n. 7/10.

Erőszakik (In Bruges)
A cím megtévesztő, mert bár akadnak poénok, ez mégis egy elég sötét hangulatú fekete komédia. Két bérgyilkost egy balul sült akció után főnökük Bruges-be küld, hogy pihenjenek kicsit. Hamarosan kiderül, más oka is van a pihenőnek. Az van, hogy Colin Farrell karaktere a legjobb: kissé magának való és dől belőle a spontán, néhol morbid hülyeség. A film végén pedig ahogy összefutnak a szálak, az valami hihetetlen, mennyire profi lett. Itthon persze hasalt a film, ez valószínűleg a hülye magyar címnek tudható be. 8/10.

Halálos hallgatás (Dead Silence)
Áhh, nem vagyok amúgy sem egy hatalmas horror fanatikus, de ez tényleg nagyon rossz volt. Egy hasbeszélő bábú gyilkol. Persze kicsit összetettebb a sztori amúgy, de majd meglátjátok. Pontosabban inkább ne is nézzétek meg, nem ajánlom. Az egyetlen pozitívum az a film végig darkos hangulata, ezen kívül azt hiszem kifújt. A végén pedig a filmtörténelem egyik legszánalmasabb csattanója vagy minek is nevezzem. Ha nem egyedül nézed és nincs más dolgod, akkor talán még egynek el is megy, de amúgy senki se fűzzön hozzá sok reményeket, ez így valami borzalmas "szórakozás" volt. 3/10.

A gépész (The Machinist)
Simán külön posztot érdemelne, talán majd egyszer kap azt is, egy esetleges újranézésnél. A lényeg annyi, hogy Christian Bale egyik legjobb filmje. Ráadásul a színész 30 kilót is képes volt leadni, hogy hitelesebb legyen az álmatlanságban szenvedő Trevor Reznik karaktere. A gyárban dolgozó Trevor egy éve nem aludt már, éjszakáit egy prostinál vagy egy reptéri kávézóban tölti. Aztán a munkahelyén baleset történik. A film komor képi világa, a minimalista, félelmetes zenei aláfestése, valamint Bale groteszk kinézete, valamint ezek keveréke úgy beszippant, hogy el sem ereszt. Fuckin' 9/10.