Bevallom, én valamilyen szinten túlértékeltnek találtam ezt a filmet. Nem arról van szó, hogy nem kötött le, mert egy húzásra végignéztem, de maga a mondanivalója kissé már a lerágott csont kategóriába sorolható. Ehhez mondjuk hozzájön az a plusz, ami kiemeli az átlagból, miszerint megjelenik az égen a Föld bolygó pontos mása, ugyanazokkal az emberekkel, mint mi.

Maga a történet azonban mégsem erre épül. Rhoda egyik éjjel ittasan ül kocsijába, amelynek baleset lesz a vége. Egy karambol, a másik autóban pedig egy boldog család: apa, a terhes anya, és egy kisfiú. Egyedül Rhoda és a családapa éli túl a tragédiát. A lány börtönbe kerül, majd miután évekkel később a bűntudattól fuldokolva kiszabadul, úgy dönt, anonim felveszi a kapcsolatot az azóta is mély depresszióban élő férfival.

Mindeközben tovább folynak a kutatások az égen megjelent Föld 2. felé. Embereket toboroznak, a legszerencsésebb pedig elrepülhet rá. Rhoda is beadja a jelentkezését, hátha. Azt muszáj leszegezni, hogy aki űrhajókra és invázióra kíváncsi, az jobb, ha neki sem áll. Ez egy kőkemény művészi alkotás, ahol a Föld 2. talán nem más, mint a lelkiismeretünk szimbóluma.

Az elsőfilmes Mike Cahill teljesen eredeti ötlet alapján dolgozott, és nem kétlem, hogy hallani fogunk még felőle, de azt hiszem az írást valaki másra kéne bíznia. Az Another Earth ugyanis nem más, mint egy sokszor látott dráma, egy másfél órás kiszámítható lelki őrlődés, amit az enyhe sci-fi beütés tart életben. Na meg a bámulatos fényképezés, mert az bizony egy jó időre beleég az agyunkba. Az egész film ugyanis egy vizuális csoda, erre jobb kifejezést nem találtam. Nem csak képileg, de a remekül passzoló dallamok is utánozhatatlan hangulattal koronázzák meg a látottakat.

A két színészre sem tudnék rosszat mondani: Brit Marling neve eddig ismeretlen volt számomra, viszont William Mapother a Lostból ismerős lehet sokaknak. Mindketten remekeltek, de még ők sem tudták menteni a menthetőt.

Azt hiszem túl nagyok voltak az elvárásaim, ami nem is csoda, hiszen szinte mindenhol a magasba emelték a filmet. Valamilyen szinten elgondolkodtatott, kicsit talán meg is fogott, de közben meg kicsit mégsem. Egy biztos, újranézni nem fogom. Nekem nem ez lett a filmem, a végösszeg meg 6/10 maximum. Kell egyfajta melankolikus hangulat hozzá, hiszen mindkét főszereplő eléggé mélyponton van, és ez teljesen átérződik.

Most figyelj, a történet szerint a Nap túloldalán létezik egy ugyanilyen Föld, ugyanezekkel az emberekkel, meg minden mással. Két főhőst állítottak középpontba, egy nőt és egy férfit, akiknek útjaik keresztezik egymást, azon a napon, amikor kiderül, hogy létezik még egy ugyanilyen bolygó. Hogy ennek milyen következményei lesznek, majd kiderül. Mike Cahill első komolyabb rendezéséről van szó, ugyanis eddig csak dokumentumfilmekért volt felelős. A főszerepekben Brit Marling és William Maphoter.