Mivel az elkövetkezendő néhány napom nem a blogolás jegyében fog telni, így ma meg is osztok veletek három röpke filmélményt. Vigyázat, nem popcorn-mozik!

Cirka egy évvel ezelőtt volt már ilyen bejegyzés, hogy három filmet vesézek ki röviden egy posztban, de mivel most felgyülemlett néhány, amiről írni kéne, így gondoltam besűrítek egy Turkálót.

Folytatódik a Turkáló rovat, ismét három film, szerencsére ezúttal olyanokat sikerült összeválogatnom, amiket nem tudnék kifejezetten lehúzni. Továbbra is tetszési sorrendben jártam el.

Elérkeztünk Turkáló rovatunk harmadik részéhez, szokás szerint három film, röviden, tömören, de lényegre törően.

Intruders (2011)

A 28 Weeks Later után Juan Carlos Fresnadillo elég mélyre süllyedt az Intruders-szel, mégpedig nagyon mélyre: a film ugyanis egy merő baromság, amely két szálon fut: egy amerikai, illetve egy spanyol család csemetéjét is egy arc nélküli valami zaklatja éjszakánként. Miközben ülsz és ülsz, és nézed ezt a thrillernek titulált, feleslegesen hosszúra nyújtott akármit, már csak egyetlen dolog miatt nem nyomsz stop-ot: hajt valamiféle kíváncsiság, hogy a két szál hogy a francba függ össze egymással. De nyugi, a végeredmény legalább olyan kiábrándító, mint Clive Owen alakítása. Nem mondom, hogy nem volt lehetőség a filmben, de én csak óva tudok inteni mindenkit. 2/10.

The Divide: Általában jó viszonyban állok a kamaradarabokkal, viszont a The Divide valami kritikán alulit teljesített. Atomtámadás New Yorkban, egy maroknyi túlélő pedig egy panelház alagsorában talál menedéket. A film próbálja bemutatni, hogyan szabadulnak el ilyen helyzetben az indulatok, főleg, ha a szenya gondnok már az első percben kinevezi magát górénak. Sajnos a film 80%-ban inkább idegesítő, mint nézhető, a kétórás játékidő pedig a feleslegesség netovábbja, mert sokszor csak melankolikus dallamok mellett mutogatják a képkockákat, amikor "hőseink" éppen csinálják odalent a semmit. Kár érte, mert precízebb kivitelezés mellett még mindig vevő lennék egy azonos témára. 3/10.