A múltkori, mondjuk ki, zavaros teaser után végre normális előzetessel is szolgáltak végre - ráadásul én kapásból a magyart posztolom.. A tovább mögött pedig a tegnapi poszter magyar változatát rejtettem el.
2011. június 3.
Újfent egy príma kis zsebpénzből forgatott drama-comedy koktél, amelynek úgy vélem sokkalta nagyobb figyelmet kellett volna kapnia.
Remek iskolapéldája annak, hogyan kell filmre vinni a mai fiatalok depresszióját. Amikor a szülők egyre nagyobb elvárásokkal állítják szembe a gyerekeiket, és amikor egyre több dolognak kell megfelelni a világban. Az ilyesfajta problémákkal küszködő, elit suliba járó Craig azonban önként beiratkozik egy klinikára, ahol néhány nap alatt az ott élő közösség oszlopos tagja lesz. A többit meg majd meglátjátok, ha eddig még nem néztétek meg. Ajánlott!
Kezdeném azzal, hogy mi nem tetszett: a főszereplő srác sokszor inkább tűnt szimplán lúzernek, mint lelki betegnek. Sajnos ez így igen csak rombolni tudja az élményt, ezt részemről egy elég szép kapufának könyvelem el, a kaszting számlájára írva. Simán lehetett volna nála hitelesebb színészpalántát keríteni. Persze, ez valahol jó lehetőség volt Keir Gilchrist-nek, és abszolút nem akarom a földbe döngölni a játékát, de valahogy nem voltam képes azonosulni vele, és ez nagy kár. Ezen kívül talán még a szerelmes-rész volt enyhén klisés, na de van, ami kárpótol minket.
Mert maga a film amúgy remekül működik, bár először kicsit nehezen sikerült elkapnom a fonalat, de végül nem bírtam elereszteni. Ehhez persze a mellékszereplők is hozzájárulnak. A lány szerepét ugyanis Emma Roberts tölti be, az öreg Eric lánya, őt azóta már a Sikoly 4.-ben is láthattuk (ja igen, ezt a filmet már régebben néztem), belőle még lesz is valami, úgy gondolom.
Na és persze Zach Galifianakis, aki most egy egészen új oldaláról mutatkozik be, hiszen dráma a köbön, amit művel, persze jó értelemben. Néhány mosolyra derítő pillanata azért itt is akad természetesen, de a fő hangsúly most valami egészen máson van. Akinek mondjuk nem volt szimpatikus a Másnaposokban, az talán itt adhat neki még egy esélyt. Egy jókora középső ujj azoknak, akik szerint nem tud másfajta karaktert eljátszani.
Mivel a helyszín egy klinika, így van esély az ott élő, nem egyszerű közösséggel vicces szituációkba sodorni hősünket, ezt a terepet szinte folyamatosan ki is használták az írók, ezek mind-mind színesítik a játékidőt. Nem spóroltak az ilyen humorforrásokkal szerencsére. Aztán itt volt még ez a zenélős rész, ami nagyon bejött. Szeretem, ha ilyen jeleneteket be mernek vállalni.
Ilyen filmet hozott össze nekünk ez az Anna Boden - Ryan Fleck rendezőpáros, akiknek nem ez az első közös filmjük, sőt, ők amolyan minimál-filmekre szakosodtak. A filmnek sikerült kirántania kicsit a valóságból, ugyanolyan mértékben volt lehúzó, mint amilyen sokszor mosolyogtam csak szimplán. A végeredmény 7/10, de gondolkoztam a 8-ason is.
Remek iskolapéldája annak, hogyan kell filmre vinni a mai fiatalok depresszióját. Amikor a szülők egyre nagyobb elvárásokkal állítják szembe a gyerekeiket, és amikor egyre több dolognak kell megfelelni a világban. Az ilyesfajta problémákkal küszködő, elit suliba járó Craig azonban önként beiratkozik egy klinikára, ahol néhány nap alatt az ott élő közösség oszlopos tagja lesz. A többit meg majd meglátjátok, ha eddig még nem néztétek meg. Ajánlott!
Kezdeném azzal, hogy mi nem tetszett: a főszereplő srác sokszor inkább tűnt szimplán lúzernek, mint lelki betegnek. Sajnos ez így igen csak rombolni tudja az élményt, ezt részemről egy elég szép kapufának könyvelem el, a kaszting számlájára írva. Simán lehetett volna nála hitelesebb színészpalántát keríteni. Persze, ez valahol jó lehetőség volt Keir Gilchrist-nek, és abszolút nem akarom a földbe döngölni a játékát, de valahogy nem voltam képes azonosulni vele, és ez nagy kár. Ezen kívül talán még a szerelmes-rész volt enyhén klisés, na de van, ami kárpótol minket.
Mert maga a film amúgy remekül működik, bár először kicsit nehezen sikerült elkapnom a fonalat, de végül nem bírtam elereszteni. Ehhez persze a mellékszereplők is hozzájárulnak. A lány szerepét ugyanis Emma Roberts tölti be, az öreg Eric lánya, őt azóta már a Sikoly 4.-ben is láthattuk (ja igen, ezt a filmet már régebben néztem), belőle még lesz is valami, úgy gondolom.
Na és persze Zach Galifianakis, aki most egy egészen új oldaláról mutatkozik be, hiszen dráma a köbön, amit művel, persze jó értelemben. Néhány mosolyra derítő pillanata azért itt is akad természetesen, de a fő hangsúly most valami egészen máson van. Akinek mondjuk nem volt szimpatikus a Másnaposokban, az talán itt adhat neki még egy esélyt. Egy jókora középső ujj azoknak, akik szerint nem tud másfajta karaktert eljátszani.
Mivel a helyszín egy klinika, így van esély az ott élő, nem egyszerű közösséggel vicces szituációkba sodorni hősünket, ezt a terepet szinte folyamatosan ki is használták az írók, ezek mind-mind színesítik a játékidőt. Nem spóroltak az ilyen humorforrásokkal szerencsére. Aztán itt volt még ez a zenélős rész, ami nagyon bejött. Szeretem, ha ilyen jeleneteket be mernek vállalni.
Ilyen filmet hozott össze nekünk ez az Anna Boden - Ryan Fleck rendezőpáros, akiknek nem ez az első közös filmjük, sőt, ők amolyan minimál-filmekre szakosodtak. A filmnek sikerült kirántania kicsit a valóságból, ugyanolyan mértékben volt lehúzó, mint amilyen sokszor mosolyogtam csak szimplán. A végeredmény 7/10, de gondolkoztam a 8-ason is.
- Az van, hogy lesz Másnaposok 3., hiszen a másodikra is özönlöttek az emberek, a siker nem maradt el. Várjuk? Simán, szerintem a folytatás is jó lett, úgyhogy vevő vagyok még egy részre is akár. De ezúttal nem ártana variálni a szálakon picit.
- A The Place Beyond the Pines-ben Ryan Gosling egy motorost formál meg, aki nem tudja ellátni újdonsült gyerekét, ezért bankot rabol. Az őt üldöző zsaru szerepére Bradley Cooper szerződött le.
- Elejtették az infót, miszerint az Amerikai Pite 4. sztorija egy osztálytalálkozó körül forog majd.
- A Horrible Bosses írói vetették papírra a Burt Wonderstone című filmet. Steve Carrell alakítja a főszerepet, egy bűvészt formál meg, aki véletlenül megöli partnerét a színpadon. A forgatás ősszel kezdődik.
Egyetlen dolog miatt nem húzom a szám a remake szó hallatán: a rendező David Fincher. A többit majd meglátjuk, év végére érkezik a svéd thriller amerikai változata.
Már a negyediknél tart? Én csak az elsőt láttam, de bevallom, nekem az elég is volt. Bár gondolom a nagy horror fanok imádják a szériát, nekem mindenesetre ez már túlságosan a trancsírral egybekötött menekülésről szól, amit már egy jó pár éve messze elkerülök.
Az van, hogy maga a film jöhet. Bár igazság szerint nekem csak a legelső Majmok Bolygója film tetszett igazán, de ezt most valahogy nézném akár ma is. Az új trailert csekkolhatjátok ti is.
Azért Jamie Foxx is kaphatna külön posztert már, mindenesetre az év egyik legvártabb vígjátéka, ha nem az első most, hogy a Hangover 2.-t már letudtuk.
Kung Fu Panda 2. - Mivel az első tetszett, ezért majd ezt is megnézem, talán mielőbb.
Mint hal a vízben - chilei francia dráma.
Bogyó és Babóca - 13 új mese - Animáció csak gyerekeknek.
Úton - bosnyák, horvát, német, osztrák dráma.
X-Men - Az Elsők - Az van, hogy nem vagyok X-Men rajongó. Ez van. A filmeket természetesen láttam, többnyire tetszettek is, de nem fogok rohanni a mozikba ezért az előzményfilmért. Lehet, hogy nem ártana a nagy vászon, de azt hiszem megvárom a DVD megjelenést, a nézhető verziót. Úgyhogy addig még nem írok róla.
2011. június 1.
Hoppá, ezt a filmet még művészmoziban néztük anno a premier környékén, és még nem is írtam róla. Nem is fogok túl sok szót ejteni, de a lényeget kifejtem. Az van ugyanis, hogy a Párizs, szeretlek! mintájára ezúttal a Nagy Almában szövődött kapcsolatokról forgattak kisfilmeket rendezők, amik végül egy csokorban végezték - ennek a végeredménye lett ez a mozi.
Az apró szösszenetek közt akadtak jobbak, illetve kevésbé jók, valamint egy-két kakukktojás, amit nem igazán értettem, mit keresett itt. A kedvencem - gondolom ezzel sokan így vannak - az Anton Yelchin-es, valamint az idős páros, amit szimplán csak aranyosnak találtam, ahogy szurkálódnak egymással. A szereplőgárda amúgy parádés, mindvégig innen-onnan ismerős arcok bukkannak fel, a teljes listát itt találjátok.
Így utólag visszagondolva ez 6/10, de egyáltalán nem az újranézhető fajtából. Ha kihagyják a történeteket megszakító városképi bevágásokat, akkor bizony lett volna hiányérzet, hiszen pontosan ezek miatt kapott el a New York hangulat és szippantott magába a film.
Az apró szösszenetek közt akadtak jobbak, illetve kevésbé jók, valamint egy-két kakukktojás, amit nem igazán értettem, mit keresett itt. A kedvencem - gondolom ezzel sokan így vannak - az Anton Yelchin-es, valamint az idős páros, amit szimplán csak aranyosnak találtam, ahogy szurkálódnak egymással. A szereplőgárda amúgy parádés, mindvégig innen-onnan ismerős arcok bukkannak fel, a teljes listát itt találjátok.
Így utólag visszagondolva ez 6/10, de egyáltalán nem az újranézhető fajtából. Ha kihagyják a történeteket megszakító városképi bevágásokat, akkor bizony lett volna hiányérzet, hiszen pontosan ezek miatt kapott el a New York hangulat és szippantott magába a film.
