Sokan nem gondoltuk annak idején, például a Blöff lakókocsi vásárlós, vagy épp a Ravasz az agy és két füstölgő puskacső füvezős jeleneteinél, hogy Guy Ritchie majd egyszer, egy XIX. Századbeli, Sherlock Holmes történetet fog rendezni. Pedig bizony eljött az ideje ennek is, hogy Ritchie bácsi egy egészen más területen mutatja meg magát, hanyagolva az underground bűnözős filmeket. És lássatok csodát, ezúttal sem hazudtolta meg tudása legjavát!

Röviden a Sherlock Holmes-ra csak egy szó létezik: zseniális! Még, ha úgy a közepe tájékán volt is bennem olyan érzés, hogy nem pontosan ez az, amire számítottam, akkor jött a film második fele, a cselekmény kibontakozása, valamint a frappáns befejezés, és ezekkel viszont már tényleg elnyerte a tetszésemet. De ezt majd meglátjátok, megértitek, miről beszélek.
A történet nagyvonalakban: Sherlock Holmes (Robert Downey Jr.) egy kissé magának való detektív, aki sok mindenben jártas, főleg a bokszban, a zenében, valamint egy igazi lángelme. Ha nem kap ügyet, bezárkózik a szobájába a világ elől, kísérletezget, nem igazán mozdul ki. Végre sikerül elkapnia társával, Watsonnal (Jude Law) a régóta üldözött Lord Blackwood-ot, aki már több embert ölt meg, mindenféle fekete mágiás rituálékkal. Ám most Blackwood rács mögött, sőt: fel is akasztják, ám a történet még csak itt indul be igazán, ugyanis egy szemtanú látta a Lordot kikelni a sírból. És a történet innen indul be majd csak igazán.

Annak idején a Zodiákusnál már kifejtettem rajongásomat Downey iránt, úgyhogy most próbálom visszafogni magam, de basszus! Komolyan, mintha Holmes szerepét ráöntötték volna. Oké, már-már szinte Tony Starkos lazasággal nyomja néhol, de szerintem körülbelül olyan jó választás volt Downey Holmes-ra, mint mondjuk (lehet merész példának fog tűnni, de jogos) Anthony Hopkins annak idején Hannibal Lecterre. De tényleg. Hozza a formáját, és nem csak a tőle megszokott cinikus, ám vicces beszólásokkal, hanem néhol elég csak ránézni, és már az arckifejezésén lehet sejteni, mire gondol, és mi csak mosolygunk. Kiváló színész.
Aztán Jude Law sem utolsó, mint Holmes kollégája, Dr. Watson. Ő inkább amolyan úriember típus, tehát tökéletesen „kiegészítik egymást”, vagy hogy is mondjam. Szóval akármennyire is jó társak, amúgy folyton megy a beszólogatás oda-vissza.

Meg ha már itt tartunk: szerintem az is hülyeség, hogy Downey nélkül nem lett volna jó film. De, jó lett volna, csak éppen nem ennyire. Van valami a fickóban, valami egyedi cinikusság, valami, ami "dávnis", és ez kellett most Sherlock karakteréhez, mert ettől lett olyan, amilyen.

És, hogyha már pozitívumok, természetesen a látvány sem utolsó. Külön piros pont jár érte a felelősöknek, ugyanis a korabeli Londont nagyon is reálisan ábrázolták, valójában a Prestige szintjén van a kivitelezés, csak az ehhez képest egy nyugis film. És akad pár jelenet, amiért megérte moziban nézni, főleg a végén, a félkész hídon játszódó párbaj.

Nem tudom, ki volt az a barom, aki a premier után elterjesztette a neten, hogy Holmes és Watson kapcsolata a filmben olyan, hogy akár Túl a barátságon 2. is lehetne a címe, mert, hogy annyira elmelegszik köztük a helyzet. Hát ez egy hülyeség kérem. Nem vágom a régi Holmes filmeket, sem a regényeket, nem tudom, ott mit csináltak, de itt semmi olyan nincs, de még csak halvány utalás sem volt, nem tudom, ki szeretett volna ilyet látni, de ez nem jött be.
Összességében a Sherlock Holmes. Baromi jó volt! Aki egy sima old school, bűnügyi kalandra számít, az még tegyen hozzá egy kolosszális látványt, remek szereplőket, kitűnő karaktereket, pörgős akciójeleneteket és egy elég kacifántos bűnügyet, amelyet persze a mi kedvenc detektívünk meg is old, de, hogy lelőjjek egy kis poént a végéről: marad néhány elvarratlan cérnaszál, amely szabad utat ad a folytatásnak. Gondban voltam, hány pont legyen, de b*ssza f*sz, megérdemel egy 8 pontot, simán!

Melyik igazi, old school horror rajongó fanatikus ne szeretné az egykori Péntek 13 sorozatot? Jason Vorhees meg sem tudom számolni, hányszor végzett már ki gyanútlan táborozókat. Persze, ahogy haladt előre a sorozat, úgy kezdett egyre inkább viccesebbé fajulni az egész. Kétség kívül az első három rész az, amelyre az ember rábólint, hogy igen, ez az! A sorozat befejezte után persze volt jövőben és űrhajóban játszódó Jason X, meg Krugerrel vívott harcos Freddy vs. Jason, de ezek nálam már említésre nem méltók, mivel hadd ne mondjam hol a színvonaluk. Na de sebaj, egyszer minden valamire való horrort meggyaláznak sajnos. Voltak rémhírek, hogy közös filmben játszik majd Jason, Freddy és Leatherface, de ez szerencsére csak egy jól sikerült kamu volt. Az már tényleg túlzás lenne, ha a texasi láncfűrészes is beszállna a buliba.

Tehát 2009-re megjött a Péntek 13 remake. Ezzel pedig egy új sorozat vette kezdetét. Mindenesetre a Tob Hooper (Texas Chainsaw remake, 2003) keze alól kikerült újrafeldolgozás amolyan féligmeddig jó horror.
Na tehát. A film elég remekül indul. Nem tudtam, milyen mennyiségben tálalják elénk Jason anyjának bosszúhadjáratát, de nem kaptunk belőle sokat. 1980-at írunk, és előzetesnek annyit, hogy Jason Vorhees, egy kisfiú, belefullad a Kristály tóba, a kemping vezetők figyelmetlensége miatt. Vorhees mama bosszút áll, ám az utolsó lány, akivel végezni akar, lenyisszantja az anyuka fejét. Aztán hirtelen napjainkban találjuk magunkat, egy sátorozó fiatal társaságot látunk, akik csak szívni és szexelni akarnak egy jót az erdőben. Ám az este csúfos véget ér: megjelenik Jason, és nyissz nyassz, vége a bulinak. És körülbelül ezután a jelenet után nyögik be a filmcímet, szóval egy elég hosszúra nyújtott nyitányt látunk, ami annyira cool, hogy nagyon! De tényleg. Veszettül bejött, gondoltam, ennyire jó horrort megint régen láttam, persze a kaszabolósabb, sorozatgyilkosos fajtából.

Ami innentől kezdve a filmmel történik, az, hát hogy is mondjam: kezd lefelé csúszni a lejtőn a cselekmény. Már elveszett az egész "cool fless", ami a nyitójelenet közben fogott el, amikor tátott szájjal bámultam, mert tényleg azt hittem, hogy jó horror lesz. Ugyanis egy újabb társaságot láthatunk, akik már közel sem annyira jó fejek, és már vártam komolyan, hogy Jason mikor kaszabolja le őket. Természetesen vannak vészjósló figyelmeztetések, amikre nem figyelnek, mert biztos hülyeség. Hát így jártak, ciki! Ugyebár a legelső Péntek 13 filmben Jasonnek nyoma sem volt, akkor még az anyja volt a gyilkos. Jason csak a második részben bukkant fel. Most azonban max két percig láthatjuk a bosszúra éhes anyukát, majd jön a kicsi fia, aki közben már felnőtt, hogy bosszút álljon mindenért.

Kedvenc jelenetem (aki nem látta, de nem akar lelőni magának egy akciót sem, az ne olvassa ezt a bekezdést):
A lány egy hálózsákba csomagolva lóg egy fáról, alatta lobog a tábortűz, ami égeti a lányt. A barátja futna, hogy megmentse, de medvecsapdába lép. A lány már lángokban lóg, a fiúnak pedig a földön fekve áll ki a csont a lábából. Wow!
Összességében a Péntek 13 remake jól indult, de percről percre romlott a színvonala. Ha végig olyan lett volna, mint a kezdés, akkor simán rádöfnék úgy egy stabil hetest. De így, hogy némileg el lett cseszve a dolog, de azért egyszer simán nézhető volt, meg persze mivel klasszikus kedvencről van szó, jóindulatú 5 pontot adnék a filmre. Lehetett volna sokkal jobb is, de ezt most így hozták össze sajnos. Nem mondom, hogy túlzottan vártam, pedig jóféle, előzetes posztereket kaptunk, meg a trailer is meggyőző volt még annak idején. Meg persze teljesen jó fogás volt, hogy február 13-án mutatták be az amerikai mozik, ami ugye péntekre esett.

Aztán már készülget a folytatás, 3D-s verzióban persze, most eléggé meg lett lovagolva ez a fajta hullám. A második rész premierje pedig majd augusztusban. Tizenharmadikán. Na vajon milyen nap?

Ma kezdik vetíteni itthon is Guy Ritchie, Sherlock Holmes című adaptációját, amelyet remélem hamarosan meg is tudok nézni.

A film az őshazai premiertől számítva tíz nap alatt 140 milliós bevétellel nyitott, így jó eséllyel indul a második részre. Ráadásul Downey ahogy nyilatkozta, hogy egy álma valóra válhat, ugyanis így ugrálhat ide-oda Holmes és a Vasember karakterek között. Bár a Warner Bros. még nem jelentette be hivatalosan, hogy lesz második rész, de nekik előzőleg elég volt annyi, hogy meggyőző bevétele legyen a filmnek.

Így született az Avatar sztori?

Idén kerül mozikba (vagy csak DVD-re?) a Cold Skin című horrorfilm, amely az Antarktiszon játszódik az I. világháború után. A történet főhőse ekkor érkezik egy mindentől távoli időjárás megfigyelő állomásra, ám akit le kéne váltania, nem találja, viszont találkozik valakivel, aki látta, mi történt a fickóval.

A Mr. Nobody című filmet már 2007-ben leforgatták, azt ígérve, hogy 2008-ban eljön, ám áttolták 2009-re, és bár tavaly be is mutatkozott pár messzi-messzi filmfesztiválon, nálunk mégis csak úgy tűnik, idén, 2010-ben lesz elérhető a film. Remélem most már tényleg!

A történet középpontja a jövőben játszódik, ahol is egy százakárhány éves öregember, Nemo Nobody (Jared Leto) az utolsó halandó a halhatatlanok közt. Ugyanis a jövőben a halhatatlanná válás már nem probléma. Ő emlékezik vissza a halálos ágyán, hogy hol rontotta el, hol csinálta jól, és ami a legfontosabb: mikor élt valójában az életében?

És így, századik posztként jöjjön egy 10-es lista, amelyet a mozitulajok és a forgalmazók állítottak össze, hogy szerintük kik a legpénzcsinálóbb színészek.

1. Sandra Bullock
2. Johnny Depp
3. Matt Damon
4. George Clooney
5. Robert Downey Jr.
6. Tom Hanks
7. Meryl Streep
8. Brad Pitt
9. Shia LaBeouf
10. Denzel Washington

Ez meg mi volt? – kérdeztem kikerekedett szemekkel, amikor a végére értem ennek a filmnek. A Southland Tales ugyanis akkora egy WTF, hogy nagyon. Tényleg egy káosszal van dolgunk, még ha ez csak a magyar cím is, de mondhatni el találták, viszont nekem az eredeti inkább bejövős.

Los Angeles, tengerpart, késődélutáni napfény, tenger moraj, pálmafák, néhol pedig hátborzongató alapzene! Összekuszált történet, amelyről így, a film végeztével sem tudom eldönteni, hogy mit is láttam. De tényleg. Richard Kelly, a Donnie Darko után 2006-ban tette le az asztalra ezen filmjét, amely nem aratott akkora sikert, mint az előző filmje, nem egy fesztiválon bukott meg, mire elért pár moziba.
Ha nagyon röviden akarom összefoglalni, akkor a ST a világvégéről szól. Még, ha elsőre nem is tűnik annak, persze itt nem egy globális pusztulásra kell gondolni. A cselekmények szépen, sorban zajlanak, a néző nem ért semmit, és akármennyire is nem tudni, mi az, amit láttunk, mégis leköti az embert, van valami a filmben, ami miatt nem tudunk tőle elszakadni. Egy hihetetlen nagy, WTF koktél, amelyet csak egy teljesen kikapcsolt aggyal lehet csak élvezni.
Valahol annyit vágtam le, hogy van ez az energiaforrás, vannak az underground marxisták, meg a nagykutyák, meg Timberlake a tengerparton lövöldöz le embereket, és egyszer elmegy énekelni!

A színészek? Sorolhatom, de elég csak pár nevet említenem, ugyanis lazán tíz percenként bukkannak fel olyan ismert és kevésbé ismertebb arcok, akikre nem igazán számítottam. Szóval itt van máris Sean William Scott, és Rock, akik valami eszméletlen, hogy mekkora alakítást nyújtanak! Aztán bár nem sokat játszik, de narrátorként elég fontos szerepet tölt be Justin Timberlake, akit bár nem kedvelek túlságosan, most mégis jól szerepelt, sőt, most talán sikerült is megkedvelnem. De láthatjuk Sarah Michelle Gellart is, valamint Holmes „Donnie Darko apja” Osborne is szerepel. Ja, és itt van még az egykori Hegylakó is, Christopher Lambert ugye. De ezen kívül tényleg annyi ismerős színészt véltem felfedezni, hogy jaj. Tehát a team az tényleg nagyon jól összejött. "Késik a tükörképem!"

Na de most komolyan. Aki leül, elkezdi nézni, és másfél óra után sem ért semmit, az ne csodálkozzon, mert ezzel feltehetőleg nincs egyedül. Persze biztos van valahol valami története, csak ehhez ugye többször kéne megnézni, csak épp ezt a két és fél órás összekuszált káoszt valahogy nem kívánom még egyszer látni, legalábbis jó darabig nem hiszem, hogy újra nézés lesz belőle, de így egyszer szerintem baromi jó volt.

Tehát az már lehet, hogy az én elborult elmém saját egyedi ízlésvilágára vall, de nekem a Southland Tales tetszett, basszus. Nem értettem, nem vágtam mi van, de mégis volt valami a filmben, ami miatt nem tudtam lejönni róla, hogy akármekkora egy WTF is, amit nézek, volt az egész hangulatában egy megnevezhetetlen dolog, mi miatt úgy rávoltam akadva, mint egy drogos az anyagra. De mivel kicsit tényleg hosszúra sikerült, és ez amolyan többszörnézősre lett tervezve, nekem mégis egyszer elég volt, emiatt a két dolog miatt kap „csak” 7 pontot, de egyszer nekem egy akkora kikapcsolt aggyal való elme-kúrás volt, hogy csak lestem a végén, körülbelül olyan fejjel, mint a film többi részében. Nehezen emészthető, nem tudom, mi volt Richard Kelly célja, amikor nekilátott, nem tudom, mennyit szívott, miközben írta a forgatókönyvet, ezt feltehetőleg csak ő érti igazán. Bár véleményem szerint a Southland Tales egy olyan film, amit nem érteni kell, hanem átérezni. A soundtrack pedig kötelező!

Aki tudja a választ, az kap egy csokit.