G.I. Joe: Retaliation

Akárhányszor végignézem ezt az intrót, mindig elönt a nosztalgia, szinte magam előtt látom porbafingó énemet, ahogy a tévé előtt türelmetlenül ücsörögve vártam kedvenc rajzfilmsorozatom, a G.I. Joe következő epizódját. Persze azt nem mondom, hogy felnőtt fejjel már végig bírnék ülni egy részt ebből a szériából, de részemről akármennyire is falnak ütközött az élőszereplős Joe-mozifilm első része néhány évvel ezelőtt, azért még mindig úgy vagyok ezzel az egész "A Real American Hero"-kultusszal, hogy nem tudtam nem várni a folytatást. Ugyana az előzetes sem ígért nagyszabású élményt, egyszerűen csak gyerekkoromra visszatekintve nem tudok elmenni valami mellett, ami G.I. Joe. Mostanra viszont a szlogen inkább "A Real Popcorn Hero" - semmi több.

Ezek a fránya Kobrák már megint csak a bajt hozzák az emberekre: Zartan ezúttal Amerika elnökének adja ki magát, majd egy könnyed alibivel iktatja ki a G.I. Joe különítményt. Persze van pár legény a vidéken, akik talpon maradnak, és bosszúra szomjaznak, na meg arra, hogy tisztára mossák nevüket.

Szomorú legépelni ezen sorokat, de arról van szó, hogy visszasírom azt az amúgy szintén nem magas kaliberű első részt. Ott azért valamennyire komolytalanabbra vették a figurát, sokszor a jó értelemben szálltak el, mondhatni agyatlan szórakozás volt a maga módján. Nem váltotta meg az akciófilm fogalmát, de egyszer könnyedén lecsúszott. Itt azonban némileg más helyzet áll fenn. Egy-két jó értelemben vett hülyeségbe most is beleesnek, de valójában a filmben vagy a bosszút tervezik hőseink, vagy épp valami közepes, vagy "elmegy"-szintű akciójelenetet nézhetünk, a harmadik variáció pedig, hogy ninják fightolnak az arcunkba. Ennyiben ki is merül a Retaliation fogalma.

Ha kidolgozott jellemekre és frappáns dialógusokra vágyunk, akkor nem a Retaliation lesz a mi mozink, itt ugyanis kétdimenziós karakterekkel túlzsúfolt filmről beszélünk, akik csak a szokásos akciófilmes egysorosokkal szakítják meg, vagy épp zárják le az akciókat. A készítők egy kevés kis drámát is próbáltak belezsúfolni a történetbe, de ez inkább csak közhely lett, mint átérezhető katarzis.

Könnyen meglehet, hogy várakozásomat fokozta Rock és Willis jelenléte... Nos, a Szikla még egész jól elvan Roadblock szerepében, hiszen mintha ráöntötték volna, igazi, testhezálló karakter, azonban az öreg Bruce papa mindössze tíz percet, ha van összesen a vásznon. Cirka egyetlen jó beszólást kapott, azt is ellőtték már nekünk az előzetesben. Úgyhogy akit eme két akciószínész jelenléte vonz a mozikba, az félig koppanni fog.

És végül...

A film tempójával nincs gond, a 100 perc könnyedén elrepül, azonban míg az első részt - de csak, hogy megnyugodjon a lelki békém - akár még újráznám is, addig szerintem ezt a darabot nem venném a kezembe jó sok évig, esetleg ha a tévé adja majd valamikor. Látványos, akciódús, de semmi több, minden más csak átlagos körítés. 5/10.