Warm Bodies

A Warm Bodies könnyen lehetett volna egy kiadós Twilight-fricska, elvégre mégis csak egy zombi srác és egy élő lány szerelmének kibontakozását vehetjük szemügyre, de hiába Jonathan Levine (50/50), itt még ő sem tudta kihúzni a mozit a katyvaszból. Ha lerántjuk a zombi-leplet a filmről, akkor egy tipikus szerelmi történet marad meg nekünk, amit csak pár aprósággal sikerült kihúzni az átlagból.

Zombijárvány tört ki évekkel ezelőtt. Az elkülönített városrész túlélői rendszerint próbálják levadászni az élőhalottakat, akik hát... nem tipikus élő halottak. Néha egy-egy szót képesek kibökni, ha pedig valakinek megeszik az agyát, annak képesek átélni az emlékeit. Így történik, hogy az egyik rajtaütés során a főszereplő zombi, R., első látásra beleszeret az egyik élő lányba, Julie-ba. Miután R. elfogyasztja a csaj barátjának agyát, így még tisztább kép alakul ki benn a lányról, akit végül megment, majd bújtat is a többi élőhalott elől.

Egyrészt meg kell jegyezni, hogy nem a szokásos zombikról van szó. Néha egy-egy szót képesek kinyögni, van köztük némi összetartás is, erre legjobb példa a főszereplő R, akinek barátja is van, akivel szoktak "beszélgetni", de nevezzük inkább kommunikálásnak. A filmet ő maga narrálja, mégpedig teljesen emberi hangnemben, mintha nem is egy élőhalott beszédét hallanánk.

A filmben a legnagyobb veszélyt nem is a zombik, hanem az úgynevezett Csontik okozzák. Ezek amolyan zombi-zombik, vagyis a zombikból lett szörnyek, akik már inkább megfelelnek a zombi-szabály követelményeinek: sem az emberekkel, sem pedig az R-féle élőhullákkal nincsenek jóban, agyatlan gyilkológépek. Nyilván kellett egy ilyen veszélyforrás is, hogy ne gyöpösödjön be túlságosan a történet. Mondjuk még így sem vagyunk túlságosan kisegítve. Mint azt említettem, a film egy sima, szerelmes film, ahol a lány egyáltalán nem haragszik meg a zombira, amikor kiderül, hogy ő ette meg a barátja agyát, ahol a lány apja az élő emberek ellenállásának vezetője (John Malkovich), és egyéb hasonló logikai hibák, valamint tipikus fordulatok sorakoznak fel, hogy még véletlenül se érjen minket valamiféle komolyabb meglepetés.

Mindezekkel ellentétben azonban ez nem egy csaj-film, félreértés ne essék, lehet, csak én vártam túl sokat tőle. Ha tetszik, ha nem, ez nekrofilia, de romantikus köntösbe, illetve posztapokaliptikus környezetbe csomagolva, ahol párszor befigyeltek a mosolyok az arcomon, egyszer-kétszer fel is nevettem, de azt hiszem csak én raktam magas szintre az elvárásaimat. Könnyen lecsúszik, de nálam nem okozott maradandó élményt. 6/10.