Fejből nem is tudom, mikor írtam olyan filmről, ami úgy igazán tetszett a közelmúltból... És ez (magamat nézve is) egy szomorú tény. Ebből gondolom ki lehetett következtetni, hogy a Papaerboy sem az a mozi, amitől elájultam.
A történet szerint Charlotte (Nicole Kidman) levelezést folytat a siralomházban sínylődő Hillary Van Wetter-rel (John Cusack), miközben a testvérpáros Jack és Ward (Zac Efron és Matthew McConaughey) a nő oldalán próbálja újra előkaparni az ügyet, amely miatt a férfi börtönbe került, hátha sikerül megmenteni a villamosszéktől. A fiatal Jack azonban szerelmes Charlotte-ba, így a fiú csak azért vállalja el, hogy közelebb kerüljön a korosodó szőkeséghez. A nő viszont már a házasságra készül a halálraítélt férfival.
A Paperboy voltaképp egy sokoldalú film próbál lenni rasszizmusról, homoszexualitásról, nyomozásról, szerelemről, csak közben annyira nem sikerült belőni az arányt, hogy a végeredmény amolyan felemás szájízt hagy maga után. Egy idő után már a rab kiszabadítása teljesen háttérbe szorul, persze valahogy mindig sikerül megvillantani a film úgymond beteges mivoltát, és talán pont ez volt az, amely miatt mégsem tűnik el a süllyesztőben. Ellenben a színészi alakításokra nem tudnék különösebb panaszt tenni, nem akarom elkiabálni, de Efron is kezdi elnőni a nyálgép-imidzsét. Nekem kicsit hosszabb volt a kelleténél, néhány üresjárattal, és a végével sem voltam kibékülve. 4/10.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
Mielőtt írnál, olvasd el
- Más fiókból is be tudsz jelentkezni, hogy hozzászólást írj, de ha erre nincs lehetőséged, kérlek, akkor se írj névtelenül. A legördülő listában a Név/URL-re kattintva tudsz nevet adni magadnak.
- A megjegyzésben van lehetőség html kódok használatára.
Köszönet