kritika: The Great Gatsby [2013]

A nagy Gatsby immáron sokadik vászonra vitele valahol egy kegyetlenül jó és hatásos film, de úgy tűnik, én abba a rétegbe tartozom, akiknek a giccsparádé része annyira nem jött be. Értem ez alatt ugye a party-jeleneteket, ott valahogy úgy éreztem, ez nem lesz az én filmem, hiszen bár színes, látványos, de valahogy nem éreztem odaillőnek, főleg azokkal a zenékkel. De aztán megjelent DiCaprio, hirtelen a film is elkezdett működni, onnantól kezdve pedig nem volt kiszállás.

Azok közé tartozom, akik nem olvasták a regényt, és bár a Redford-féle filmről is csak nagyon-nagyon halvány emlékeim vannak, egészen pontosan egy-két képkocka, így nem tudok túl sok azonosságot vonni, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mennyire lett jó adaptáció, vagy mennyire nem. Ezzel együtt az újdonság varázsának is sikerült hatni, mivel szinte egyetlen fordulatra sem emlékeztem.

Nick Carraway (Tobey Maguire) szomszédja a dúsgazdag, és legalább ennyire titokzatos Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio), aki fényűző bulikat rendez, a Wall Street krémje itt tombolhatja ki magát, hiszen van itt minden, mondhatni ez maga a kánaán. Azonban Gatsby-t senki sem ismeri, csak legendák keringenek róla, mígnem az egyik ilyen este alkalmával felfedi magát Nick előtt. Elárulja, hogy egész életét arra tette fel, hogy visszaszerezze régi szerelmét (Carey Mulligan). Nick - lévén, hogy ismeri a lányt és annak férjét - segít a találkozóban, azonban innentől más fordulatot vesznek az események, mint ahogy azt Gatsby tervezte.

Olyan film a Gatsby, amelynek sikerült két órára és húsz percre elfeledtetni a Tobey-ellenszenvemet, ahol Leonardo DiCaprio élete egyik legjobb alakítását nyújta, ahol Joel Edgerton pont annyira ellenszenves, hogy legszívesebben bemosnánk neki egyet, és ahol a hosszú játékidő abszolút nem tűnik annyinak, mint amennyi.

A rendező Baz Luhrmann azonban le sem tagadhatná, hogy korábbi munkái közt ott a Moulin Rouge, az viszont mindenképp elismerés számára, hogy a 2008-as Ausztrália után A nagy Gatsby - adaptáció ide vagy oda - komoly előrelépés számára, mert sikerült olyan hatásos jeleneteket farigcsálnia, hogy sokszor a karfát markolod és le sem tudsz akadni.

Összességében tehát valahol szerettem a filmet, valahol azonban már túlságosan cukormázas volt a látvány, ezutóbbi nélkül egy sokkalta jobb mozi lehetett volna, de még így sem volt nagy csalódás, de én kicsit többet vártam. 7/10.