kritika: Insidious: Chapter 2 [2013]

Hogy mihez is ért igazán James Wan? A horrorsablonok olyan koktéljához, hogy az legyen akármilyen elcsépelt, akármennyire is ezerszer látott és unalmas, mégis egy teljesen korrekt, élvezhető film legyen a végeredmény.

Néhány évvel ezelőtt az Insidious a maga másfél milliós költségvetésével nagy sikert aratott a műfaj kedvelőinek körében, bár egy-két helyen az alacsony büdzsé sajnos visszaköszönt, ám annyi baj legyen: szerettük a filmet, de a filmvégi csattanó után szerintem a legtöbb ember úgy érezte, ehhez felesleges lenne egy folytatás.

De mi nem ilyen világot élünk.

Mert a folytatás az ugye kell. Wan is elkészítette a saját kis gyöngyszemének második részét, bár eleinte nem igazán lelkesedtem, sőt, egészen addig nem lelkesedtem cseppet sem, amíg el nem kezdtem nézni, és el nem merültem a filmben. Mert ez most újfent tetszett. Messze nem egy mesterfilm. Soha nem lesz klasszikus. A szinte száz másik filmből összelopkodott cselekmény újfent nem arra engedne következtetni, hogy annyira brilliáns elmére vall a forgatókönyv lekörmölése.

És mégis: tetszett.

Noha nem maradéktalanul, mert hát gyakorlott filmnézőknek a történet és a fordulatok egy része két sarokkal korábban leesik, de Wan még mindig ért ahhoz, hogyan szarassa be az embert. Neki ez annyira megy, mint Michael Baynek vagy James Cameronnak egy csöpögős happy end.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbahagyta, csak előtte teszünk egy kis kitérőt a múltba. Lényeg a lényeg, hogy miután az apuka az előző filmben visszahozta fiát arról a másik világról, ugye magával hozott valamit, ami ezúttal sem engedi, hogy a Lambert-család nyugodtan hajthassa álomra a fejét. Ennyit elég is tudnod a történetről.

Ami még külön tetszett, hogy maga a cselekmény most nem annyira földhöz ragadt, mint az első rész esetében. Több helyszín, még több dolog derül ki, Wan-nak sikerült kibontania ezt az úgymond kísértet-históriát még szélesebb körben. Ezért külön pont jár, nem igazán próbálta megismételni önmagát.

Összességében ha tetszett az Insidious, akkor a Chapter 2 is egy nagyon korrekt kis rémmese. Persze azt muszáj hozzátenni, hogyha nem haldokolna ennyire a horror műfaj, hanem mondjuk virágozna, akkor megvan rá az esély, hogy ez a film is eltűnne a süllyesztőben, de így, hogy áramlik a fos, kellemes órákat köszönhetek James Wan-nak. 7/10.

Most pedig a mindent vivő poszter: