Nem akartam megnézni a filmet. Bevallom, az egész Alkonyat dolog tehet az egészről, úgy voltam Pattinsonnal, hogy a hátam közepére sem kívánom, mert ki ez már megint? De amikor már ketten is ajánlották, gondoltam, essünk neki, és bevallom: abszolút kellemesen csalódtam.
Nos, a történet. Tylernek (Edward Pattinson) nem a legjobb a kapcsolata az apjával (Pierce Brosnan) egy családi tragédia óta. Miután egyik éjjel Tyler kap néhány öklöst egy zsarutól, a barátjával rájönnek, hogy a rendőr lánya oda jár egyetemre, ahova ők is. Így amolyan bosszú-féleség gyanánt barátja unszolására úgy dönt: megismerkedik a lánnyal, hogy aztán majd rajta csattanjon vissza az a néhány pofon – persze csak képletesen.
Ami miatt gondolom sokan kihagyták a filmet, az Pattinson, és az, hogy mindenhol romantikus moziként hirdetik. Újabb nyálcsorgató film lenne korunk legújabb vámpír-ideáljától? Hát nem! Ez a film körülbelül 30%-ban romantikus, 70%-ban pedig kőkemény családi dráma. Bizony sokszor már a plafont súrolja a feszültség, a sok családi vita mind-mind a film legjobb jelenetei közé tartozik. Kaszting terén nem végeztek rossz munkát a szervezők: Pattinsonnak végre utat biztosítottak, hogy valamit színészkedjen is. Brosnan is hihetetlenül jó a konzervatív, családjától elhidegült apa személyében. A lány szerepét Emilie De Ravin alakítja, őt a Lostból ismerhetitek. Az ő apja, a zsaru pedig Chris Cooper megint jó választás volt.
Akkor lássuk a dolgok negatív oldalát. Az ablakban cigiző, söröző, borostás főhős alak, aki egy naplóba firkál dolgokat, és magasról lesz*r mindent, egyértelmű, hogy a tinilányok csalogatására volt kitalálva. Ez az, ami nem tetszett, mert valamilyen szinten Pattinson megmutatta, hogy tud színészkedni, de nem a Remember me lett az a film, amivel majd kitör a beskatulyázott színészek köréből. Sajnos, akármennyire is elfogadható ez a mozi, ő még mindig csak az a bizonyos tini bálvány. Pedig jót tenne neki valami komolyabb szerep, azt hiszem. A másik, ami nem tetszett, hogy már-már túlságosan az orrunk alá lett dörgölve, hogy mennyire rossz a karakterek helyzete, családilag. És hát bizony sajnos a forgatókönyv is hagy némi kívánnivalót maga után, értem ez alatt a sokszor nevetséges párbeszédekre.
Az osztályzat 6/10 lett volna, de az utolsó pár percért mindenképp megérdemel egy 7/10-et, amikor is kapunk egy fordulat-féleséget, amely teljesen más színt ad a filmnek. Nem akarom lelőni a poént, de a film után még órákig ott motoszkált a fejemben, annyira lehengerlő volt, és persze súlyos is egyben. Összegezve: jó film a Remember me, csak éppen túlságosan hatásvadász. Én, aki finoman szólva nem rajong a Twilight dologért, megnéztem, és már valamivel más szemmel tekintek Pattinsonra: bízok benne, hogy majd előbb utóbb ő is kinövi ezt a karaktert.
Ez itt a kérdés. Persze mindenki másképp szereti: van, aki csak és kizárólag a filmek szinkronos változatait nézi meg, de természetesen akadnak olyan sznobok – mint én is – aki ragaszkodik az eredeti hanghoz. Nekem erről az a véleményem, hogy inkább bevállalom, hogy másfél-két órán keresztül olvasok, és élvezem a színészi játékot, minthogy azt figyeljem, mennyire lerombolták a magyarok az élményt, és hogy mennyire más képet adnak az adott sztárról, sztárokról. De persze vannak kivételek is.
A ROSSZ SZINKRONOK. Akadnak borzalmas választások, ami a magyar hangokat illeti. Épp a minap történt egy Blöff (Snatch) újranézés (sajnos szinkronosan), és a két kezemen nem tudnám megszámolni, hány színészhez választottak rossz magyar hangot. Pedig többször láttam már eredeti nyelven a filmet, és nem lett volna nehéz dolog normális hangokat keríteni az arcokhoz.
Két évvel ezelőtt ugye mindenki háborgott, amikor a Sötét Lovagnál Joker hangja Stohl Buci lett. Erről nekem az a véleményem, hogy hülyeség volt megszokásból őt választani Ledgerhez. Itt jönnek a képbe a jól bevált szinkronhangok, de erről majd később. Amúgy meg ne Stohl-t szidjátok, mert félelmetes, amit a hangjával művelt és tényleg nagyon igyekezett, még ha egy paródiára is hajaz a szinkronos verzió. Inkább szidjátok azt, aki őt választotta a filmhez.
A JÓL BEVÁLT SZINKRONOK. Ez alatt azt értem, amikor egy színész mindig ugyanazt a magyar hangot kapja. Például hol lenne George Clooney Szabó Sípos Barnabás nélkül, Sly Stallone is furcsa lenne, ha nem Gáti Oszkár szólaltatná meg, vagy mondjuk Nicholas Cage-hez is megszokhattuk Csuja Imrét. Ide sorolnám továbbá a Tom Cruise – Rékasi Károly, vagy a Pierce Brosnan – Kautzky Armand „párosokat”. Teljesen jó dolog, hogy előbb-utóbb kiérdemelnek egy megszokott szinkront a hazaiaknak, és ezek után biztosan furcsa lesz, amikor egyszer csak egy másik színész hangján szólal meg. Itt van például Robert Downey Jr. esete, akitől már megszokhattuk, hogy Fekete Ernő szólaltatja meg, de pár éve a Szólista című filmben azonban már más hangot kapott – furcsa is volt.
A JÓ SZINKRON. Ebbe a kategóriába kevés film tartozik. Most kapásból egyetlen egy olyan filmet tudnék mondani, amelynél minden egyes szereplőnek, úgy, ahogy van, egytől egyig eltalálták a szinkronhangját. Ez a film pedig a Harcosok Klubja. De tényleg, itt még ahhoz is sikerült jó hangot találni, aki csak két mondat erejéig szólal meg. És ritka az ilyen. Ezt hívják minőségi munkának, és ez olyan, amit még én is szívesen megnézek leszinkronizálva.
A MAGYAROSÍTÁS. Egy dolog, amitől a falra mászok. Persze akadnak olyan angol szójátékok, amik magyarul már értelmüket veszítik, így muszáj valamit kitalálni, hogy nekünk is poénos vagy valami ahhoz hasonló legyen. Ezt általában a hivatalos felirat előtti, underground feliratban, amit egy warezoló készít, még zárójelben ki tudja magyarázni, hogy min kell nevetni, ám jön a hivatalos felirat, szinkron, és bumm, annyi neki. De amikor egy külföldi ismertség kerül szóba, akkor jön a magyarosítás legalja. Így például a Cooltúra „zárlatos Bíró Icája” szerintem már sokaknak meg se kottyan, vagy amit már például a Vampire Sucks esetében is említettem: Black Eyed Peas helyett Nagyecsedi Fekete Szemek. És akkor még ehhez a fejezethez megemlíteném a Trópusi Vihart, és az ő „színes Rtv címlap” dumáját.
ÉS VÉGÜL... Lehetne még beszélni arról, hogy, a filmek sokszor milyen nevetséges magyar címmel futnak, de erről majd talán egy külön poszt, egyszer. Sajnos erre is számítani kell, ha hazánkba eljut egy film. Van, akinek bejön, ha lefordítanak egy mozit, de van, akinek nem. Ezt embere válogatja. Mindenesetre én tartom magam a real hanghoz, mégis csak akkor látom-hallom teljesen, hogyan játszik a színész.
.jpg)
Lorem Ipsum is simply dummy text of the printing and typesetting industry. Lorem Ipsum has been the industry's.
