2010. július 31.
2010. július 30.
2010. július 29.
2010. július 28.
Ez a film SUCKS!
Sorolhatnám a negatívumokat, de sajnos az egész film az. Mondjuk ez annyiban különbözött a tavalyi Stan Helsingtől, hogy itt azért párszor tényleg felnevettem, de tényleg csak minimális volt a valóban vicces része a dolognak. Mondjuk mit is várjunk egy olyan filmtől, melyet a Csajozós film, vagy épp a Spárta a köbön készítői rendeztek?
Többet nem is nagyon tudok írni róla, egyszerűen ez is csak egy szokványos, elcsépelt paródia mozi lett, leszámítva a néhány tényleg vicces részt, és persze azt, hogy minden szereplőnek viszonylag jól sikerült adni a parodizált karaktert, így egy nagyon jóindulatú 3/10. Aki vevő az efféle humorra, az biztos túlskálázza, de nekem valahogy ez is felejtős.
A fordítás gyerekek, a fordítás! Szóval nem tudom, hogy ez belekerül-e a végleges változatba, de az a warezoló, aki a Black Eyed Peas helyett Nagyecsedi Fekete Szemeket írt a feliratba, az nagyon szánalmas. Miért kell magyarosítani az amcsi dolgokat? Ez mondjuk már így megy jó pár éve, hogy próbálnak valami magyart odavésni, mert a mezei filmnéző majd biztos nem fogja tudni, ha valami külföldi ismertséget mondanak. Gáz gyerekek, nagyon gáz!
2010. július 27.
2010. július 26.
2010. július 25.
2010. július 23.
A filmnek egyik legnagyobb előnye az, hogy egy pillanatra sem ül le, nincs egy másodpercnyi üresjárat sem, a két óra húsz perces játékidő pillanatok alatt elszállt. Mivel magán hordozza a Nolan féle motívumokat, ezért van ugye amolyan visszatérő jelenet is, de voltaképp egyből bele is csapnak a lecsóba, onnantól pedig non-stop a tetőfok.
Cobb az extrakció mestere: képes az emberek álmaiba lépve onnan gondolatokat ellopni. Éppen felhagyni készül a mesterségével, amikor új megbízójától rendkívüli ajánlatot kap: ezúttal nem ellopni, hanem beültetni kell a gondolatot. Persze a dolog nem ilyen egyszerű, de majd meglátjátok. Azt hiszem, ennyi még belefér a sztoriból, hogy ne romboljam annyira az élményt.
Nolan, állítása szerint 16 éves kora óta fontolgatja fejében ezt a filmötletet, és a most 40 éves színész legelső „saját” munkáját tette közzé. A Memento ugyanis egy novella, míg a Tökéletes trükk egy regényen alapult. Az Álmatlanság egy remake, a Batman filmek pedig ugye képregényből adódnak. Tehát az Eredet lett az első igazi Nolan mű, és ha a továbbiakban is hasonló minőségű, saját produkciókra számíthatunk, akkor jöhetne minél előbb! Persze az majd csak a 2012-es, harmadik, záró Batman után lesz.
Jó hír azoknak, akik esetleg húzták Leonardo DiCaprio miatt a szájukat: teljesen rendben volt a srác, sőt: mással nagyon nem is tudtam volna elképzelni. Ment neki a dolog, és a többi szereplő is megállta a helyét. Itt volt Joseph Gordon-Levitt is, szerintem Leo mellett ő volt a film másik ásza. Sőt, Nolan jól bevált színésze, Michael Caine is felbukkant ismét pár rövid jelenetre. Cillian Murphyvel, Batman Madárijesztőjével is szeret együtt dolgozni a rendező, ezúttal őt is láthattuk.
A történetről bővebben? Egy szót se többet róla, mert nem akarom rombolni az illúziót annak, aki még nem látta. Csavaros, pörgős és egyedi. Nem nagyon lehet kitalálni, mi vár minket a következő sarkon, mindig akad újabb meglepetés. Persze nem árt felkészülni töménytelen mennyiségű akciójelenetre. Meg ugye Leonardo DiCaprio is nyilatkozta még pár hónapja, hogy nem nagyon tudott rájönni, miről is szólt a film, és már nagyon várta a premiert, hogy végre összeálljon a kép. Valamint egyes színészek nem kapták meg a kész forgatókönyvet, csak a saját részüket, hogy még véletlenül se tudjanak titkokat elárulni a nagyvilágnak a moziról. Volt tehát jó nagy titkolózás, de erre a filmre csak így szabad elmenni, hogy többé-kevésbé tiszta lappal indulunk.
Első látásra lehet, hogy kissé zavaros lehet majd a történet, ráadásul a temérdek filmbéli kifejezés definíciójára jobb lesz, ha mindig odafigyelsz, mert csak egyszer mondják el, és ha nem figyeltél, bebuktad.
Ja, és a zenéért Hans Zimmer a felelős, ezt gondoltam még külön megemlítem, tehát látszik, hogy itt is a tökéletesre törekedtek.
Konkrétan 9 pont lett volna, de a záró jelenetsor miatt – melynek végén egy hangos b*zmegot is elejtettem a néma teremben, persze akaratlanul, de muszáj volt – simán megérdemel 10 pontot. A film még később is ott fog motoszkálni a fejedben. Van rá esély, hogy még egyszer beülök rá moziban, de ha más nem, pár hónap múlva biztos itt díszeleg majd a polcomon a többi film közt, EREDETiben.
2010. július 22.
2010. július 21.
2010. július 20.
2010. július 18.
Az egész olyan, mintha egy Mission Impossible lebutított változatát néznénk, némi humorral megkeverve, kibontakozó szerelmi szállal. De amúgy megy a pörgés magas fordulaton, amiért külön kisötös, mivel az akciójelenetek valami hihetetlen, mennyire jók.
June-t (Diaz) a véletlen hozza össze a reptéren Roy-al (Cruise), aki amolyan titkos ügynök féle: fél kézzel lerendez akárkit, ahol jár, ott pedig kő kövön nem marad. Innentől kezdve June élete gyökeresen megváltozik: egyik zűrzavarból csöppen a másikba. Csak sajnos egyre többen állítják, hogy Roynak nincs ki mind a négy kereke.
Szóval Cruise és Diaz a Vanília Égbolt után ismét egy filmben, amelyet nem más dirigált, mint James Mangold. Olyan mozikért volt felelős, mint a Börtönvonat Yumába, vagy épp az Azonosság. Mangold nem csinált rossz filmet ezúttal sem, csak sajnos a forgatókönyv az, ami néhol túl buta. Volt néhány párbeszéd, amely alatt az ember legszívesebben a falat vakarná kínjában.
Valamint szerintem még mindenképp ott rontották el, hogy bár jók lettek az akciós részek, csak nagyon látszik, hogy mű. És persze a tipikus, utolsó pillanatban való megmenekülést ezerszeresen viszik túlzásba, ami a sokadik alkalommal már arra késztet minket, hogy az óránkra pillantsunk, és kiszámoljuk, mennyi van még vissza a filmből.
A film amúgy orbitális bukta lett, mármint ami a bevételt illeti. Ennek voltaképp az lett a következménye, hogy a stúdió a Mission Impossible negyedik részében nem szeretné Cruise-t viszontlátni. Tény, hogy csappant a színész népszerűsége, és ebben nagy szerepet játszik az egész magánéleti, illetve vallási dolog is. Pedig Tomnak volt egy nagyon nagy fénykora, de úgy tűnik, ennek sajnos ezennel vége.
Mindent összevetve egyszer nézős filmről van szó. Valamelyest lekötött, néhol picit unatkoztam, de amúgy pörgött a film ezerrel, néhányszor mosolyt csal az arcunkra, tehát nem annyira vészes mozi, mint amilyennek így a borzalmas cím alapján hangzik. Így lett 6/10. mostanában nem nagyon akarom látni, de ha majd ezresért dobálják lézerlemezen, akkor esetleg vesszük-visszük.
A címről pedig annyit, hogy bár lehet ócsárolni ezt a Kéjjel-nappal dolgot (én is azt tettem), de most a magyar fordító is csak egy ’k’ betűt rakott az éjjel elé, pont úgy, mint az eredeti Knight and Day esetében. Tehát lehet, hogy rossz a magyar cím, de az eredeti még gyalázatosabb.
2010. július 16.
2010. július 15.
2010. július 14.
2010. július 13.
2010. július 12.
2010. július 11.
2010. július 9.
2010. július 8.
2010. július 7.
Adott egy csapat zsoldos, jól összeszokott banda. Mindenkinek megvan a maga feladata egy-egy küldetés során, értik a dolgukat, igazi badass arcok. Ám elég szépen csőbe húzzák őket, így visszavonulásra kényszerülnek, és csendben tengetik mindennapjaikat Bolíviában. Mígnem kapnak egy fülest arról az emberről, aki miatt ide jutottak.
Képregény adaptációról beszélünk, sőt, állítólag odakint egy elég sikeresnek számító képregényből készült a film. Szóval adva volt a lehetőség, hogy jó legyen, de a kivitelezésen elég csúnyán megbukott a dolog. Hogy értem ezt? A színészekkel abszolút nincs gond. Komolyan, sokat dob a játékuk, de hát olyanok, mint Jeffrey Dean Morgan, vagy épp Chris Evans nem épp a legrosszabbak. Ráadásul még az Avataros Zoe Saldana is szerepel. Még a negatív hős, Jason Patrick is megfelelt, csak nála már túlerőltették a dolgot, amolyan nagyon gonosz embernek próbálták beállítani (pl.: napernyős szitu), aki valahol mégis csak azért bűnözik, mert majd a világ jobb lesz, vagy valami ehhez hasonló ezerszer lerágott csontot láthattunk-hallhattunk.
Sajnos túlságosan snassz az egész. Olyan akciófilm ez, amelyből évente több is készül: megvan a kőkemény fekete srác, a laza, vicces srác, a karótnyelt főnök, meg a bunyós csaj, valamint a gonosz, aki végül pórul jár. Olyan poénokat sütnek el, amiket már hallottunk elég sokszor. Ne is nagyon csodálkozzunk az efféle gondokon amúgy, ha olyan rendező kezébe kerül a film, aki például az Örökké tudom, mit tettél tavaly nyáron című filmért volt pár éve a felelős.
Amúgy szerintem a film simán megérdemelt volna itthon is egy mozibemutatót. Ugyanis nem egy helyen baromi látványos a cucc, nem egyenesen dvd-re kellett volna küldeni. Az akciójelenetek azok, amik rengeteget dobnak még az egészen, a nyitásért pedig külön piros pont, ugyanis a bevezető jelenet olyan jól sikerült, hogy már biztos végignézed a filmet, mert azt hiszed, végig ütni fog. Kár, hogy nem tartja a színvonalat. Azért néhány vetítés kijárt volna a Losersnek is.