2010. október 31.
2010. október 30.
2010. október 29.
2010. október 28.
2010. október 27.
2010. október 26.
2010. október 24.
2010. október 23.
2010. október 22.
2010. október 21.
2010. október 18.
2010. október 17.
2010. október 16.
Aldous Snow-ra (Russel Brand) gondolom mindenki emlékszik, aki látta a Lepattintva című filmet pár éve. A laza, rosszéletű rocksztár ezúttal visszatér. Egy zenekiadó cég egyik alkalmazottja, Aaron (Jonah Hill) előrukkol a nagy ötlettel: tíz éves emlékkoncert a mára már visszavonult Aldous Snow-val! A cég főnökének, Sergio-nak (P. Diddy) tetszik az ötlet, meg is bízza Aaron-t, hogy Angliából szállítsa az Államokba az énekest, csak ez éppen nem túl könnyű feladat.
Na kezdjük a szereposztással. Az a helyzet, hogy az összes szereplő jó! Valójában egyikük alakításába sem tudnék belekötni, mindenki olyan, amilyennek lennie kell. Sőt, a kaszting is remek lett, jól összehozták a brigádot, úgy gondolom. Akad pár ismertebb cameo is, elvégre egy zeneiparban játszódó moziról beszélünk, pár pillanatra több híresség feltűnik. Példának okáért Lars Ulrich, a Metallica dobosa. Russel Brand hozza a kicsapongó életvitelű arcot, míg Jonah Hill voltaképp az ellentéte. És amit ezek ketten művelnek ebben a két órában, az felejthetetlen. Akit még mindenképp muszáj külön megemlíteni, az P. Diddy. Gyerekek, hihetetlen, milyen dumákat nyom le. Nem gondoltam volna, de tényleg baromi jót alakít.
A két órás játákidő hamar elszállt, de néhol kicsit már „sok” volt a film. És itt van az egyetlen hibája, ugyanis voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy már-már túljátsszák, agyon erőltetnek egy adott jelenetet. De ezektől függetlenül még egy simán élvezhető vígjátékot hoztak össze, amely végig pörög, nem áll le egy pillanatra sem. Külön kiemelném a füvezős, Jeffrey-jelenetet.
És ugyebár hazánkat ez a film is szépen elkerülte. Természetesen csak mozi szempontjából, ugyanis egyenesen DVD-re érkezik majd, Felhangolva címmel. Mivel ez valójában egy Lepattintva spin-off, ezért akad pár utalás arra a filmre is, de azt nem árt tudni, hogy Jonah Hill nem ugyanazt a karaktert formálja meg, mint abban a moziban.
Nem az a fajta vígjáték, amin olyan sokszor hangosan felnevetsz, de a mosoly az majdnem végig ott van! A Get Him to the Greek így lett nálam egy 8/10, az idei év – szerintem – legjobb vígjátéka. Pörgős, mégis laza, káromkodós, drogozós-vedelős mozi, eszméletlen kikapcsolódás volt. Tuti beszerezzük majd DVD-n!
2010. október 15.
2010. október 14.
Ízek, imák, szerelmek - Amerikai dráma, Julia Roberts-el és James Francóval. Felejtős.
2010. október 13.
2010. október 12.
2010. október 9.
2010. október 8.
2010. október 6.
2010. október 4.
2010. október 2.
Miután Highsmith (Samuel L. Jackson) és Danson (Dwayne Johnson), a két kőkemény zsaru egy akció során életét veszti, a New York-i rendőrségen hirtelen az összes rendőr a nyomdokaikba akar lépni. Nehéz ügy ez, mivel a város hőseiről van szó, akik minden bevetésen a maximumot hozták. Így van ezzel Terry is (Mark Wahlberg), aki mellé beosszák az addig rendőrségi könyvelő Allen-t (Will Ferrell), miután az irodában elsüti a fegyverét. Kapóra jön nekik egy új ügy, amin elindulhatnak, és bebizonyítsák, mire képesek, vagy épp mire nem.
Amikor már szinte biztosra veszed, hogy ez nem egy újabb abszurd, Ferrell-féle vígjáték, akkor csak annyit javaslok, hogy várj türelemmel, mivel akad néhány – elég sok – mélypontja a filmnek. Amilyen jól indul, később annyit veszít a színvonalából. Már ott kezdett bűzleni a dolog, ahogyan a két ász, Jackson és Johnson meghal. Aztán jönnek sorban a butábbnál butább dolgok, a viccnek szánt, nem éppen vicces jelenetek, amiket még kikapcsolt aggyal sem bírtam élvezni.
A színészgárda ellenben egész korrekt. Ferrell ezúttal sokkal inkább az intelligens figurát hozza, Wahlberg pedig próbál keménykedni, kitörni a szürke, irodai zsaruk életéből. Jackson és Johnson hatalmasak, még akkor is, ha csak egy nagyon rövid ideig szerepelnek. A parancsnok szerepében Michael Keaton szerintem abszolút korrekt választás volt. Steve Coogan sem rossz, én őt még anno a Trópusi Viharból ismertem meg. És persze Rob Riggle is jól játszik. Tehát egyáltalán nem a színészeken bukott meg a dolog, úgy gondolom, mindenki hozta a legjobb formáját.
Amúgy egyáltalán nem ilyen filmre számítottam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire abszurd, fárasztó és párszor már idegesítő lesz. Értem itt ez alatt az olyan jeleneteket, mint amikor elmennek Ferrell volt barátnőjéhez. Akkor majdnem abbahagytam a filmet. De az is egy kiemelkedő süllyedése a mozinak, amikor Coogan lefizeti őket a jegyekkel kétszer is. Viszont az azt követő „rossz zsaru – rossz zsaru” jeleneten azért nevettem egy hangosat. Sajnos csak kevés alkalom derített mosolyra.
Ez így sajnos csak egy 5/10-es osztályzatot érdemel. Gondolom, gyakorlott Ferrell rajongóknak tetszeni fog. Azok a bizonyos vegyes érzelmek először nagyon is ott voltak, de alaposan végig gondolva csak legyintettem egyet, és rájöttem: nem ér sokat. Sok helyen egész jó kritikákat kapott, meg Imdn-n is szépen szavazgatnak rá, jelenleg 7 pont az átlaga, de lehet, hogy velem van a baj, engem nem vettek meg vele.
És akkor ismét elvesztettem a maradék kis hitemet a szinkronnal kapcsolatban. Nem tudom már, hányadik filmes beszámoló végére biggyesztem ide azt, hogy mennyire el lett szúrva a szinkron, de most is muszáj, muszáj, muszáj. Többnyire azért mindenki megkapta a hozzá leginkább illő, valamint megszokott hangokat, de néhol az egész annyira élvezhetetlen volt. Ferrell-t például már elég régóta nyomatják Kerekes József hangjával, de szerintem kicsit sem illik hozzá. Nekem róla mindig Jim Carrey jut eszembe, Ferrell-hez sokkal jobban illene valamelyik másik magyar színész, a korábbi filmjei közül. Meg az egész Ganxsta Zolee-féle narráció, hát gyerekek, nincs bajom a Zolival, de ezt nem kellett volna. Bocs, de elég rosszul vezeti fel a filmet. Úgyhogy beismerem, nem kicsit rombolt az élményen a szinkron, de nem játszott közre abban, hogy ennyire lehúztam.