On the Road

Teljes mértékig megértem a dühös rajongókat. Keuroac kultikus regényét ugyanis megfilmesíthetetlennek titulálták, az adaptáció pedig újfent bebizonyította, hogy vannak könyvek, amiket jobb lenne békén hagyni.

Valamicske hatást azért sikerült elérnie:  a negyvenes évek Amerikája beszippant, legszívesebben kocsiba ülnél és végig furikáznád az államokat. Nagy kár, hogy nagyjából ennyiben ki is fújt a filmélmény. Megvan az életérzés, a szabadság hangulata, de aki történetre számít, eleje-közepe-végével, az akkorát fog koppanni, mint a ház. Ugyan a regényt nem olvastam (a film előtt be volt tervezve, aztán mégsem jött össze), de egy darabig most nem is nagyon akarom. Elhiszem, hogy klasszissal jobb, mint amit Walter Salles a vászonra álmodott, mégis csak meghatározó könyv az akkori fiatalságnak, de inkább elhalasztom más időkre.

Keuroac saját élményeit mesélte el, miszerint még fiatal íróként megismerkedik a szabadszellemű, egykori szélhámossal, Dean Moriarty-vel, illetve Marylou-val, akikkel aztán nekivág Amerikának, hogy élvezzék a szabadságot, és (közhely következik!) megtalálják önmagukat. Az évekig tartó utazás természetesen nem egy non-stop trip, időnként újra és újra útrakelnek, sokszor más-más arcok is csapódnak hozzájuk, de Dean és Keuroac alteregója, Sal mindig ott vannak, keresik az amerikai álmot, tágítják látókörüket, miközben élik az abszolút hedonista és bűnös életet, drogok, szex, bolti lopás, ésatöbbi.

A hiba lényegében ott burjánzik ki, mint ahogy feljebb is írtam: nincs konkrét történet, inkább csak történések, szakaszok, amelyek regényben elhiszem, hogy működtek, hiszen ott a szavak dominálnak, de ezt több, mint két órában végig ülni egy filmen, na az a kemény dió. Salles nehéz fába vágta a fejszéjét, és ha ehhez hozzávesszük, hogy még csak nem is egy kreativitástól fúlfűtött rendezőről beszélünk, akkor természetesen egyből leesik a tantusz, miszerint hagyni kellett volna a filmet a francba, vagy valami sokkal "látnokibb" direktorra bízni a piszkos munkát. Mert ez piszkos meló volt a javából.

Felületes adaptáció egy korszakról, a beatnemzedékről, amelyből mi a film nézése közben csak morzsákat érzékelünk. Egy végtelenül monoton, tetőpontok nélkül összerakott montázsanyag a régi fiatalságról, arról, hogy cél nélkül kocsikázni és élni bele a nagyvilágba mennyire cool, holott ennél sokkal többről kellett volna, hogy szóljon. Az ember csak nézi, nézi, várja a megváltást, helyette idővel csak a stáblista érkezik meg - de az is egy örökkévalóság, mire megérkezik. 4/10.