2010. augusztus 31.
2010. augusztus 29.
2010. augusztus 27.
Az Expendables esetében olyan filmről beszélünk, amelyben az akciók körülbelül annyira odavágnak, mint amennyire Stallone egy rosszfiút a padlóra. Nem csak a verekedések brutálisan jók (tényleg jók!), de az autós üldözések, a repülőgépes jelenetek elég rendesen túllettek fűtve azzal a bizonyos adrenalinnal. Viszont a szimpla beszélgetős jelenetek sem unalmasak! Zajlanak az események, megy a folyamatos egymást ugratás, olyan egysorosok hangzanak el, hogy szinte a film felét végig mosolygod. Aztán Mickey Rourke párperces monológja a lélekről pedig szintén megér egy misét.
És persze hatalmas respekt a Budapest poénért.
És ez már elvileg fix. A Knight and Day ugye bukott, nem is kicsit a mozikban, nagyon kevesen voltak Cruise-ra és Diaz-ra kíváncsiak ebben az akcióvígjátékban, így végül Tom csak afféle mentorként fog tevékenykedni a kulisszák mögött a Mission Impossible 4-ben, de Ethan Hunt-ot ezúttal már nem ő fogja eljátszani.
2010. augusztus 26.
2010. augusztus 25.
2010. augusztus 24.
2010. augusztus 23.
2010. augusztus 22.
2010. augusztus 20.
2010. augusztus 19.
Igen, ismét változik a design, de csak azért, mert rájöttem, hogy az előző hosszútávon nem nyújt kielégítő látványt. Most akkor lesz ez, ami szerintem sokkal színvonalasabb, az oldalsávba sincs beszorítva minden, ami esetleg már nem is oda való.
Ráadásul lesznek változások is a blogon. Ez alatt pár új ötletet értek, amiken már egy ideje rágódom – természetesen különféle rovatokról van szó –, egyiket már be is vezettem, ez lett a Hová tűntek? kategória. A többiről nem akarok egyelőre beszélni, majd jön és meglátjátok.
Az olvasottságról annyit, hogy stabilan tartja magát, és bár lehetne jobb is, mégis: köszönet azoknak, akik látogatják az oldalt, sőt, írnak megjegyzést is. Még csecsemő a blog (októberben lesz egy éves), remélem, idővel azért kialakul valami komolyabb. No de persze nincsenek eget-rengető terveim ám. Nem vagyok profi, nem is szándékozom azt a benyomást kelteni magamról, egyszerűen csak írogatok ezt-azt a filmekről. A többi meg úgyis adja magát. Ha öt év múlva sem lesz 200 hozzászólás egy filmes irományomnál, akkor sem történik tragédia.
Úgy körülbelül ennyit akartam, azt hiszem.
A történet szerint az emberiség megmagyarázhatatlan okokból egyszer csak eltűnik. Csak a ruháik maradnak meg. Néhányan élik túl a dolgot, egy kocsmában találnak menedékre, és onnan indulnak kideríteni, mi is történt valójában.
A filmet amúgy Brad Anderson rendezi, aki a Gépészt dirigálta annak idején. Ez némiképp akár garancia is lehet.
2010. augusztus 18.
A történet középpontjában tehát a Szellemíró (Ewan McGregor) áll. Az ő munkája az, hogy híres emberek helyett, persze az ő nevük alatt írja meg az önéletrajzukat. Ügynöke meggyőzi őt, hogy van egy soha vissza nem térő munkalehetőség: az angol ex-miniszterelnöknek, Adam Lang-nek (Pierce Brosnan) kellene befejezni az emlékiratait. Hősünk belemegy a játékba, még akkor is, ha jól tudja: elődje, a másik Szellemíró, aki már elkezdte írni Lang memoárjait, munka közben meghalt. És akkor ennyi elég a sztoriból is.
Ami kapásból megfog, az a képi világ: szürke, ködös, esős. Néhol kicsit Viharsziget utóérzetem is volt, azzal a különbséggel, hogy a Shutter Island nekem ennél egy sokkal jobb film. Erős a mezőny, mármint ami a szereposztást illeti: Ewan McGregor szokás szerint jó, hozza a várt színvonalat. Meg persze Pierce Brosnan is, az ex-elnök szerepében, akinél már az elején sejtjük, hogy valami nem stimmel. Egy falatnyi jelenetben pedig még James Belushi-t is láthatjuk, először meg sem ismertem.
A történet folyamatosan bontakozik ki, egyre több az információ, de egyre inkább nem akar összeállni a kép. Amolyan puzzle-mozi ez is, amellyel nem is lenne gond, csupán csak az, hogy ennyi szétheverő darabka helyrerakása után az ember valamivel nagyobb csattanóra számít, pláne, hogy két órán keresztül illesztgetik össze azokat. A zene meg abszolút borzongatós, félelmet keltő, passzol a képi világhoz.
Polanski amúgy nem csinált rossz filmet ezúttal sem, de nem is ez pályája csúcsa. Valójában minden, de tényleg minden adva van ahhoz, hogy jó legyen ez a film. Csak éppen történetileg nem kell nagy eresztésre számítani. Lehet, hogy túl nagy reményekkel ültem le a filmhez, és ezért nem fogott meg annyira. Semmi újjal nem szolgál: szépen, sorban bontakozik ki minden, a végén összeállnak a dolgok, de nem tátod el a szádat.
Éppen ezért csak 6/10. A végkifejletben bíztam még, hátha arra marad egy kis muníció, de nem vált be, pedig ha valami ütősebb dolgot eszel ki Polanski csattanónak, még 7 is lehetett volna.
2010. augusztus 17.
Andrew Dice Clay. Gondolom mindenki emlékszik rá, hiszen a kilencvenes években itthon Nagy Feró hangján szólalt meg a Ford Fairlane Kalandjai című akció-vígjátékban. Mondhatni, ez a legismertebb filmje. Itthon siker volt, odakint pedig valami hihetetlen, mekkora bukta.
Andrew 1957. szeptember 29-én született New Yorkban. Komikus, énekes és színész. Nem egyszer jelölték „Legrosszabb színész” kategóriában. Stand-up komikusként aratott inkább sikereket, sajátos, szexista stílusára és fekete humorára akkoriban nagyon vevő volt a nép. Filmes karrierje a nyolcvanas években kezdődött, ám nagyobb kaliberű moziban soha nem láthattuk őt. Legutolsó filmjére immáron tíz éve került sor, azóta próbál visszakerülni a vászonra, ám sikertelenül. 2007-ben azonban egy pár epizódos, róla szóló valóságshow erejéig ismét láthatta őt Amerika.
Clay mára elvált, két fia van. Egyedül él és depresszióval küzd, mivel a mai napig nem tudta feldolgozni, hogy nem kíváncsi rá senki. Nem valószínű, hogy valaha látni fogjuk még filmekben.
2010. augusztus 16.
Az Avatar nekem anno bejött, meg is kapta a 9 pontot, de így utólag visszagondolva ez a film csak mozivásznon üt, kisképernyőn nem adná vissza a látványt olyan szinten.
2010. augusztus 15.
2010. augusztus 14.
2010. augusztus 13.
2010. augusztus 12.
2010. augusztus 9.
2010. augusztus 8.
2010. augusztus 7.
A film voltaképp egy jó példa lehet a Losers készítőinek. Ugyanis a jó alapanyag adott volt, és sikerült teljesen korrekt módon adaptálni. Ha hiszitek, ha nem: egy percig sem unalmas. A játékidő ugyan majdnem két óra, de hamar elillant. A hangulat végig a tetőfokon, a poénok pontosan úgy záporoznak, mint ahogy a golyókat szórják a fiúk. És akkor arról még nem is beszéltem, mennyire fordulatos.
Kapásból azt láthatjuk, hogyan áll össze a négyes fogat: az első közös akció, aztán váltás: nyolc évvel később már egy teljesen összeszokott csapatot láthatunk, akiket egy rosszul sikerült küldetés után börtönbe zárnak. Fél év múlva sikerül megszökniük, majd úgy döntenek, hogy tisztázzák az ügyet, és persze magukat.
A szereplők? Kiváló szereposztást láthatunk, kérem. Hannibal Smith szerepében Liam Neeson remekel, nem is akármennyire jól. Kellett neki már egy jó szerep. Aztán Szépfiú szerepében itt van Bradley Cooper, akit a Másnaposok óta imádunk. Murdock-ot a District 9 hőse, Shalton Copley formálja meg, rajta röhöghetünk a legtöbbet az egész filmben, de persze azért mindenki ömleszti a poénokat, megy az egymást cseszegetés szinte végig. Quinton „Rampage” Jackson pedig Rosszfiú, azaz Baracus. Ő viszont egy kevésbé ismert színész, nem sok filmben játszott, azok sem zavartak sok vizet. Talán a Szupercsapat lesz neki a kiugró? Nem kizárt. De persze itt van még Jessica Biel is, sőt, aki látta a Watchment, annak a CIA-s Lynch is ismerős lehet.
Negatívumként megemlíthető pár alapvető hiba, némi abszurditás – bár akciófilmeknél melyikben nincs olyan –, viszont az érzelmi része a dolgoknak még pont a határvonalon megállt, és nem vitték túlzásba, szerencsére. Csak amennyi belefér. Vagy ha soknak is tűnik, simán eltörpül az akció és humor áradat mellett. A kasszáknál nem termelt sokat a film, de egész jó kritikákat kapott, meg Imdb-n is viszonylag korrekt az osztályzás, és elvileg nem hagyják ennyiben a dolgot, láthatjuk még őket viszont.
Összességében ez akkor egy 8/10, már majdnem 9! Simán jöhet a folytatás, valami hihetetlen, mekkora adrenalin-adag volt ez a film. Akció-mozinak kellőképpen akciódús, de aki csak nevetve ki akar kapcsolódni egy kicsit, annak is ajánlom, mert minden adott ahhoz, hogy jól érezze magát. Mondom ezeket én, aki akció kategóriában sznob vagyok, és Die Hard színvonalnál ritkán adok alább.
A stáblista végét érdemes megvárni, de mivel nem hiszem, hogy mindenkinek lefog esni, kit is láthatunk, ezért elárulom: Dirk Benedict-et, aki egykor, a sorozatban formálta meg Szépfiút, és épp vált néhány szót a jelenkori Szépfiúval. Pedig eredetileg úgy volt, hogy nem lesz cameo. Mondjuk én vevő lettem volna Mr. T.-re is. Hogy ironikus legyek: Imádom, mikor egy terv film összejön!